2014.04.16.
23:04

Írta: Manéla

Mindig

... megvisel, amikor ki kell rúgnom a pasimat :(

1 komment

Címkék: pasik

2014.02.07.
21:26

Írta: Manéla

A legszebb dolog, ami történhetett velem

Amikor októberben átjöttem ebbe a suliba, tudtam, hogy még jobb lesz minden, mint volt. Nemcsak pedagógiailag, emberileg, hanem szakmailag is lesznek sikerélményeim. Tényleg így lett.

És mégis. A legnagyobb örömömet nem szakmai siker hozta meg. A hét csoportomból az egyik egy végzős osztály. Nagy hendikeppel vettem át őket, de nem baj, meglesz az érettségi. Volt a csoportban egy fiú, Márkusz, aki rögtön az első órán megmondta, hogy nem dolgozik és le is szarja ezt az egészet, mert utálja a németet, nem is érti, nem is tud semmit, és nem is akar ezen változtatni. Nem baj, májnsácc, van ez így, gondoltam. Nem vagyok az az izmozós fajta, nem próbáltam én átnevelni, sem erősködni, hogy tanuljon. Két hét múlva már szorgosan részt vett az órákon. Egy hónap múlva jelentkezett a helyi idegen nyelvi versenyre. Igaz, utolsó lett, mert alig tud valamit, de ez esetben tényleg nem is ez volt a lényeg.

Minden csoportomnál bevezettem, hogy hetente egyszer interaktívan tartjuk az órákat. Azaz számítógépteremben, interneten gyakoroljuk az aktuális nyelvtant vagy szókincset. (Izgalmas feladat nekik is, nekem pedig a gyűjtőmunka, az alkotás öröme ad hihetetlen erőket).

És ma olyan történt, amitől az egész csoport lepadlózott, de nekem is tanári munkám talán legnagyobb élménye: Márkusz még mindig nem értette ezt az egész melléknévragozásos dolgot, de ma ismét a háta mögé álltam a számítógépnél és pár szóval rámutattam a rendszer logikájára. Annyira felvillanyozódott  a felismeréstől, ilyennel még nem találkoztam...

De az hagyján, hogy minden feladatsort hibátlanul megoldott! Egyszer csak látom, hogy nem ül a helyén, hanem az egyik nehezen haladó lány mögött áll és lelkesen magyarázza neki a melléknévragozást... az én stílusomban....... :)

Nem is tudnám megfogalmazni, mit éreztem, mit érzek. Talán a boldogság a legjobb kifejezés rá.

Szólj hozzá!

Címkék: munka suli

2013.07.26.
00:53

Írta: Manéla

Annyira

... de annyira fárasztó és tipikus, amikor egy hisztis egóbajnok megpróbálja arrogánsan, kötekedve, a figyelmet mindenáron kiprovokálva, gúnyolódva, támadva, sértődötten és sértegetve bebizonyítani, hogy ő nem az.

Tanulság: egy év boldog békeidő és nyugi után nem kellett volna megint elkezdenem pasizni, vagy ha igen, akkor kitérő választ adni arra, miért nem akarok folytatni egy amúgy szinte még el sem kezdett kapcsolatot. Kabaré.

Javaslatokat kérek lerázó dumákra. Az őszinteség nem nyerő. Elszívja az energiáimat, és az utóbbi időben túl sokan megcsapolták már. Elegem van!

5 komment

Címkék: pasik

2013.07.25.
15:22

Írta: Manéla

Tarajos sül

Az, hogy idén már átvágtak pár ezer forint híján 1 millió forint projektpénzzel (tehát nem kapom meg a munkám ellenértékét), aztán drága nagyim halála, utána év végén ahogy megszívattak a suliban, s legújabban a betörés, meg az azzal járó biztosítási átbaszás (nem fizetnek) jól megedzették testemet-lelkemet. Ezért most csak röhögök, ha tükörbe nézek.

Igen, egy nagyon-nagyon fontos állásinterjú előtt két nappal szétrohasztottam hidrogén-peroxiddal a hajamat. Azaz leesett a fejemről a nagy része, a maradék pedig hófehér lett. Kaptam aztán jó tanácsokat, és olívaolajos dunsztolással most már legalább annyit tudtam finomítani a helyzeten, hogy ki merek lépni az utcára és nem dobálnak meg kővel. Képzelj magad elé egy tarajos sült. Na, az vagyok én. De mivel eddig is extrém hajam volt (éppen azt akartam megszelídíteni az állásinterjú kedvéért), igazából senki sem ütközik meg rajta, hogy most bő lében kimosott szaros pelenka színű lett, hogy két centisre lemart csonkok meredeznek elszórtan, s a többi tarajos sül. Minél tovább nézem, annál inkább tetszik.


Szólj hozzá!

2013.07.12.
20:36

Írta: Manéla

De rég volt...

... amikor utoljára írtam magamról, pedig az olvasók szeretik a jó szaftos sztorikat. Tavaly augusztus óta nem pasiztam. Jó, ez így túlzás, mert novemberben már nem bírtam, és letoltam egy kört Danival, mert júliusban úgyis lógva hagytam szegényt, meg mert könnyen mozgósítható volt. Aztán két hete Bébé ágyában töltöttem az estét. A srác öregedett legutóbbi találkozásunk óta öt évet, és ez meg is látszott rajta, enyhe szarkalábak a szája körül, már nem olyan kemény tónusú fenék, de azért még mindig nagyon jól bánik a testemmel.

Bébé azért is tett jót, mert két hónapja aktívan elkezdtem megint társkeresőzni, és így talán nem csinálok hülyeségeket a szexhiány miatt. Például hogy nagyon bejön a pasi és képes lennék már a második randin szexelni vele.

Jancsival már június eleje óta találkozgatok, hetente egyszer. Koncertekre megyünk, vagy csak borozni egy romkocsmába, jókat dumálunk, elég jó a humora. De még egyszer sem éreztem késztetést, hogy csókoljon már meg! Ő akart, de észre sem vettem, amikor meg igen, akkor ügyesen elhárítottam vagy felugrottam a villamosra. Barátnőm szerint ez már durva, amit a sráccal csinálok. Vagy rúgjam ki, vagy feküdjek le vele. Igaza van, tökéletesen. Mi van, ha egy állat az ágyban? (Akkor megtartanám.)

A másik randim olyan szar volt, hogy el sem mesélem. El is ment a kedvem a társkereséstől. A barátnőm unszolására aztán mégis elhatároztam, hogy randizgatni fogok és majd meglátom. Rájöttem, hogy utálok randizni. Pedig még csak fásult sem vagyok, hanem csak... nem tudom. A szex hiányzik, de szexpartner meg nem kell, mert az nem ugyanaz, max. egészségügyi dugás és utána nyomás van a gyomromban a hiánytól. Az emberhiánytól.

A harmadik egy tetkós pasi, elvitt nudi strandra, de nem tudtam vele miről beszélgetni, úgyhogy csak napoztam és söröztem. És idegesített, hogy mindig simogatni akart. Anyádat simogasd az első randin!

A negyedik randim néhány hetes levelezést követően egy kurva jó pasival esett meg, de erről nem írhatok, mert. Valahol érzem, hogy ez sem százas dolog, talán azért, mert kis nokedli vagyok az exéhez képest, emiatt nagy a nyomás rajtam saját magammal szemben, másrészt túlságosan tetszik. Na, az ilyeneket szoktam rövid határidővel elbaszni, vagy derül ki róluk nagyon hamar, hogy vállalhatatlanok, mint Tamás vagy Robi.

És akkor csodálkozom, hogy semmi kedvem társat keresni? Talán mégis inkább egy szabadidőpartnerre teszek szert, aki miatt nem kell lelkizni és nem fenyeget a veszély, hogy beleszeretek. Mert kurvára nem akarok senkit szeretni, olyan jó most ebben a nagy érzelmi semmiben lenni, hogy nem tapossa fel a szívemig a gyomromat senki.

1 komment

Címkék: pasik

2013.02.24.
23:23

Írta: Manéla

Rendhagyó dolgozat



Jövő héten témazáró dolgozatot íratok a gyerekekkel az ókori görög líra, dráma, színjátszás és Szophoklész: Antigoné témakörben. Gondoltam, egy kicsit feldobom a hangulatukat. Ez lesz a dolgozat :)

1.) Mi jellemző a pentameterre? Talán szeret bulizni? Neeem! Talán szünetben a vécében cigizik? Neeem! Hanem???

2.) 1 hexameter + 1 pentameter. Mi az? Nem, nem sör.

3.) Jelöld be a verslábakat. Cipőt ne rajzolj rá.

Itt fekszünk vándor, vidd hírül a spártaiaknak:

megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.

4.) Anakreón: Gyűlölöm. Írd le a verset. Akkor is, ha gyűlölöd.





5.) Mi a fenti vers műfaja? A) pornó B) elégia C) epigramma D) óda E) rap F) freestyle G) eposz

6.) Mi volt jellemző Anakreón művészetére? Ide most írni kell, nem rajzolni. Bár lehet rajzolni is. Ha akarod?



7.) Ki ő? Az első asszonyköltő, gyönyörű lányokról írta szerelmes verseit. Leszbosz szigetén élt. A pasik még most is rajonganak érte, pedig semmi esélyük.

8.) Vázold fel a görög színjátszás kialakulását. Ez elég unalmas, de sok pontot kapsz rá.




9.) Mikortól lett a dráma a görög irodalom vezető műneme?
A) Kr. e. 13. sz.        B) Kr. e. 5. sz.      C) 20. sz.          D) 1848         E) Sör

10.) Sorold fel a leghevesebblegnevesebb ókori görög drámaírókat.



11.) Beférnének a drukkerek egy Fradi-Újpest meccsen egy ókori görög színházba? Hogy nézett ki? A színház! Le is rajzolhatod felőlem.





12.) A görög tragédiák szerkezeti egységei. Tragikus, de ez van.


13.) Nagyon berúgtál egy buliban, és ráborítottad a vörösbort a thébai mondakörről írt házi feladatodra. Rekonstruáld a történetet, egészítsd ki a boráztatta helyeket!
Thébai királya, ……………..……….. és felesége, …………..………….. borzalmas jóslatot kap, miszerint születendő fiuk ……………………..………………………………………………………….. Ezért a királyi házaspár……………………………….életet él. Egyszer a királynő mégis……………..…………………
Amikor megszületetik a gyermekük, a király átdöfi a csecsemő………………………., később innen kapta a nevét: Oidipusz, azaz …………………………………… A király egy szolgával kiviteti a csecsemőt………………………………….. A szolga megsajnálja a gyermeket és átadja egy pásztornak. A pásztor elviszi a gyermeket ……………………………………….., ahol a királyi pár befogadja és felneveli. Amikor nagyobb lesz, egyszer csúfolni kezdik, hogy cserélt gyerek. Meg akarja tudni az igazságot, és elmegy ………………………………… Ő ugyanazt mondja neki, amit egykor Thébai királyának is mondtak. Ezért Oidipusz ……………………………………, mert nem akarja ………………………………….. A Thébaiba vezető úton összetalálkozik egy csapat emberrel és véletlenül megöli ……………………………….., akiről nem tudja, hogy ő a király, egyben az ……………………………. Amikor Thébaiba ér, ott éppen a ……………………….. tartja rettegésben a várost. Mindennap egy ………………………………..….követel, amíg meg nem fejtik a találós kérdését. Oidipusz tudja a választ. A város hálából megválasztja királynak. Oidipusz feleségül veszi az özvegy királynét, aki az …………………………., de ezt nem tudja. Négy gyermekük születik: ……………………………….., …………………………………, ……………………….. és ……………………………………… Egy idő után sorozatos sorscsapások érik a várost, és a jóslat szerint ez azért van, mert még mindig nem került kézre …………………………………………………………… Oidipusz nyomozásba kezd, és kideríti, hogy……………..…………………………………………………….. A királyné szégyenében………………………………………………..……..……………, Oidipusz pedig …………………………………………….………………………………….. Ezután két fia megállapodik, hogy ……………………………………………………………….………………… Azonban egyikük megszegi a megállapodást, és nem………………………………………………… Ezért a másik testvér úgy dönt, hogy…………………………………..…………………….. Végül a két testvér…………………………………
14.) Szophoklész: Antigoné. Párosítsd az eseményeket.



1.) drámai szituáció megjelenése

A) Teiresziász megjósolja, h. Kreón fia meghal
2.) bonyodalom kezdete

B) Haimón rá akarja venni apját, h. engedje el Antigonét
3.) konfliktus kirobbanása

C) kiömlött a söröm
4.) késleltetés

D) Antigoné és húga vitája, h. eltemessék-e testvérüket
5.) drámai feszültség fokozódása

E) az őr jelenti Kreónnak, hogy eltemették az áruló testvért
6.) drámai feszültség tetőpontja

F) Antigonét elkapják és Kreón elé vezetik
7.) tragédia

G) Antigoné panaszdala, búcsúja az élettől


1.) ________ 2.) ________ 3.) ________ 4.) ________ 5.) ________ 6.) ________ 7.) ________

15.) Szophoklész: Antigoné. Meséld el szépen, ki mit csinált. Nem lopták el a holttestet, az egy másik dráma.

6 komment

Címkék: suli

2012.09.15.
16:41

Írta: Manéla

Az vadóc oroszlánkölyköknek az megszelídítésére tett kísérlet

Az elején ezek a srácok minden második kérdésre azt válaszolták, hogy punci. Vagy dugás. Vagy fütyi. A második órán mondtam nekik, hogy srácok, OK., akkor minden óra elején, amíg adminisztrálok az e-naplóban, az alatt a 2 perc alatt mindenki bekiabálhatja, hogy fasz, pina, amit akar, és ezzel letudjuk egész órára a hormonokat, jó? Röhécseltek zavarukban, de persze a módszer nem vált be.

Amikor hétfőn a művészetek mibenlétét szerettem volna ezzel a kilencedikes osztállyal megvitatni, néhányan akkor is elengedték a gyeplőt és próbáltak zavarba hozni és minduntalan vulgáris megjegyzésekkel bolygatták volna az órát. Engem nem tudtak ezzel kiakasztani, sőt gyorsan előrelapoztam a szöveggyűjteményben és kikerestem Walter von der Vogelweide versét. (Először és utoljára 21 évvel ezelőtt tanítottam sportiskolában magyart, akkor az egyszer bevált ez a trükk, hátha most is...) Na, srácok! - próbáltam túlkiabálni a rendetlenkedő osztályt -, felolvasok egy verset, és aki megmondja, milyen pózban dugtak benne (felhördülés) és meg is indokolja, kap egy ötöst. Mindenki zúgolódik, vörösödnek fülig. Na, olvassam, vagy ne? Igeeen. Egymást csitítják, hogy kussolj már. Síri csend, felolvasom a verset (Hársfaágak csendes árnyán) Mindenki feszülten figyel. Amikor a végére érek, ketten is jelentkeznek és megmondják a helyes választ, mindenki ki van akadva. Igen, szex van a versben, ez teljesen normális dolog, majd ti is megtudjátok, ha érettebbek lesztek, és nem lesz akkora poén obszcén szavakat kiabálni órán. Kicsit mintha helyreraktam volna őket, de még látom rajtuk, hogy nem eszik olyan forrón a kását, de már kicsengettek. Na, majd én kifogom a szelet a vitorlátokból, gondoltam, és még aznap délután-este összeállítottam nekik a másnapi irodalomóra anyagát.

Beléptem a terembe, az első padban az egyik srác nekem szegezte a kérdést: a pornó lesz a téma, tanárnő? Igen, feleltem. Erre vihogni kezdtek, azt hitték, viccelek. "A mai óra anyagát kifejezetten nektek állítottam össze. Mai témánk: A szex, az erotika ábrázolása a művészetekben. Szex vagy pornográfia? Megnézünk néhány alkotást, és ti döntsétek el a kérdést. Régen, pl. az ókorban, amikor megláttak az emberek bizonyos témájú alkotásokat, akkor abban nem feltétlenül volt semmi megbotránkoztató, és nem recskáztak rá, hanem... - nem tudtam folytatni, mert mindenki felhördült és röhögött. - Talán, nem így mondjátok? Deeee... Akkor meg? Elhallgatnak. Szóval mindjárt látni fogjuk azt, amiről tegnap beszélni próbáltunk, hogy a művészet igaz, hogy utánzás - ki is állította ezt? - kérdezem, és már rávágják, hogy Arisztotelész (előző napi tananyag, hurrá, emlékeznek rá), azaz utánzás, de a lényeg az, hogy MIT?, MIVEL? és HOGYAN? ábrázol a művész. A szex (a MIT?) mindig is központi témája volt az emberek életének. Teljesen érthető, hogy a művészetekben is szinte a legnagyobb aránnyal ez lesz a MIT? De hogy az az alkotás valóban művészet-e, az függ a technikától és az ábrázolásmódtól és még sok minden mástól. Nézzük akkor. Először meghallgatunk egy John Donne-verset megzenésítve. A pasi egy 16. századbeli angol költő volt, ezt a verset is akkor írta, amíg meg nem tért; nagyon imádta a nőket és a szexet. A Ghymes együttest fogjuk hallani, ismeri valaki? - ismerték páran. - Figyelj a szövegre, hol van benne szex, és a végén döntsük el, hogy művészeti alkotás vagy sima pornó.

Sajnos, elég rossz volt a technika, a basszust nem tudtam jól beállítani, de így is lehetett rendesen hallani a "Vetkőzős dalt". Hamar közös nevezőre jutottak a srácok, hogy szerintük ez művészet, mert igaz, hogy tele van konkrét utalással a szexre és a meztelenségre, de nem annyira nyers formában. Ráadásul a zene is olyan, ami inkább lovagi versekhez illő hangulatot áraszt, ez is befolyásolja, hogy ne obszcénnak érezzék a verset. Pl. elemeztük azt a két sort, hogy
Mint harcos, ha ellenségre talál:
lándzsám megfájdul, mert nem döf, csak áll.

Ha azt mondom, áll a farkam - mondom nekik, akkor obszcén vagyok, ugye? Iiigeeen. De ha azt mondom, lándzsám nem döf, csak áll, az egy finom, burkolt ábrázolás.

Még egy rövid kínai vers a 9. századból (Liu Teh-Zsen):

Dereng már. Őszi eső kopogtat. A hárfáslány 
 szeme lecsuklik. - "Fáradt vagyok" - suttogja -, "drágám."
Itt piheg most mellettem. Oly forró a párnás ágy! 
Dunyhánk alatt szelíden pengetem hárfácskáját.
 

Hamar kitalálták, mi is az a hárfácska...

 Akkor jöhetnek a képek. Kezdtem teljesen megszokott ábrázolásokkal, hogy lássuk, ma mit tartunk művészetnek, mi az, ami erotikus témaként megjelenhet pl. festményekben. Megnéztünk ókori egyiptomi ölelkezős szobrokat, aztán Klimt "Danaé" c. festményét (elmondtam nekik ehhez, hogy Zeusz mennyire szeretett szexelni, és Danaét aranyeső alakban tette magáévá); egy Jan Saudek-fotót (egy lányalakon 3 pár kéz, láthatjuk, milyen finom ábrázolása a gruppen szexnek, nincs benne semmi vulgáris, mégis mindenki vágja, hogy ezt a lányt többen szeretik egyszerre); Rohde "Érzékiség" c. szénrajzát, amelyen már látszik egy férfi nemiszerv is, mégis annyira sejtelmes az egész, hogy még mindig művészetnek ítélték meg a gyerekek; végül Henri de Toulouse-Lautrec "Csók" c. festményét, melyet egyenesen unalmasnak találtak, nincs benne semmi "pláne", pedig szexről szól.









Akkor hát jöjjön a lényeg, hogy régen hogyan jelent meg a nemiség az ember életében. Rögtön a következő kép, egy nagy, farkat formázó kőtömb, majd még egy, ezen már egyértelműen látszott, hogy az bizony egy férfi hímtag. Döbbenten kérdezgették, mi ez, tanárnő? Ez bizony, srácok, az, amire gondoltok. Síva főisten egyik szimbóluma a hindu vallásban a fallosz, úgy hívják, hogy lingam. A termékenység, a gyermekáldás jelképe, a nők illóolajokkal kenegették be ezeket a nagy méretű lingam-szobrokat, és rituálékat tartottak, melyekben a bő gyermekáldásért imádkoztak. A következő reliefen éppen egy ilyen jelenetet láthatnak megörökítve. Néhányan felállnak és megkérdezik, lefényképezhetik-e a mobiljukkal. Persze, nincs ebben semmi rossz, hiszen a témánk: erotika, nemiség a művészetekben.













A következő fotón egy ókori pénzérme elő- és hátlapja. Az előlapon egy császár portréja, a hátlapon  egy férfialak, hatalmas farokkal. Röhécselnek a gyerekek. Ez mi, tanárnő, ez most hogy? Mutatok még néhány másik ókori pénzérmét ugyanezzel az alakkal, közben elmesélem, hogy akit itt látunk, az Priaposz, Aphrodité fia, majd tanuljuk a görög mitológiát úgyis. Héra irtó mérges volt Aphroditére, amiért az ledér életet élt, és amikor terhes lett, megátkozta és megérintette a hasát. Aphrodité megszülte a gyermeket, akit torzszülöttnek látott, mert hatalmas farka volt, ezért kitette az erdőbe, ahol nimfák találtak rá, és ők nevelték fel. Később sajnos nem hálálta meg ezt nekik, hanem szerelmével üldözte őket.


Nos, ez a Priaposz olyan figura volt az ókorban, hogy semmi szégyellnivalót nem találtak benne, és egyenesen pénzérmére nyomták a képét, vagy díszítőelemként kőlapokra vésték. Senki nem vihogott rajta, nem kezelték olyan tabuként ezeket a dolgokat, mint napjainkban. Pl. ma már a társadalmi konvenciók alakulása miatt kifejezetten obszcén, sértő, megbotránkoztató, ha én  egy faszt rajzolok a táblára (felrajzoltam). Ugye? - kérdeztem meg a diákokat. Igen, mondják kórusban és zúgolódnak rendesen. Bizony az, és ezért nem is rajzolok ilyesmit, sőt ez volt az első fasz, amit táblára rajzoltam, de sokan ezzel akarják pukkasztani a tanárokat pl, amikor füzetbe, dolgozatra ilyesmit rajzolnak, pedig mint mondtam, voltak korok, amikor ez teljesen természetes volt, és nem társult hozzá megbotránkozás, mert nem is ez volt a célja.

A gyerekek kezdenek elgondolkozni. De már lépek tovább, néhány rézkarc következik, középkori ábrázolások, egy szakállas, idős úr négykézláb, rajta egy meztelen hölgy ül, és gyeplővel irányítja a pasit. Gyerekek tisztára kiakadnak. Hát, drágáim, ez az úr, akit itt látunk, ez bizony Arisztotelész, az ókori filozófus. Egy anekdota szerint - ki  tudja, mi az az anekdota? Előbb ezt tisztázzuk, aztán folytatom: - Szóval egy anekdota szerint Arisztotelész annyira belehabarodott egy Phyllis nevű hölgybe, hogy bármire képes volt érte, még egy ilyen domináns játékra is, és állítólag le is buktak. Ki tudja, igaz-e, mindenesetre rengeteg ábrázolásban fennmaradt a téma - megmutatok nekik még egy pár rajzot és reliefet. A kérdés a ma embere számára, számotokra: ez művészet vagy pornográf ábrázolás? Mitől egyik, mitől másik?


A gyerekek arra a döntésre jutnak, hogy ha valaki nem tájékozott benne, hogy pontosan MIT ábrázol a mű, akkor nehezebb belőni a kategóriát, de az ábrázolás módja, hogy ilyen rézkarcok, ez óhatatlanul a régiség hangulatát árasztja és inkább művészet, mint nem, pedig eléggé pikáns a téma, és még csak a középkornál tartunk... Ha már itt vagyunk, akkor megmutatok nekik egy Lucas van Leyden-művet is, a Vergilius a kosárban-t. Ebben mi a szex? - kérdezik joggal. Igazából semmi, ez is egy pikáns történet arról, hogy egyszer Vergilius, akiről majd tanulunk irodalomórán nemsokára, megfűzött egy férjes polgárasszonyt egy kis szerelmi légyottra. Megbeszélték, hogy a nő az éj leple alatt felhúzza kosárban a szobájába és majd jól ellesznek. Igen ám, de a hölgy csak félig húzta fel Vergiliust, és ott hagyta lógva a ház kőfalán. Így találtak rá hajnalban a városka polgárai és jól kinevették. Tehát szex nincs benne, csak lett volna, ha a nő nem tréfálja meg. Ha nem ismerjük a sztorit, nem tudhatjuk, hogy ez a kép egy pikáns sztorit takar...

Akkor jöjjenek a keményebb dolgok. 16., 17. és 18. századi japán mesterek fametszeteit mutatom be (elmondom persze, mi az a fametszet, és hogy ezzel a technikával nagy mennyiségben tudták sokszorosítani ezeket a műveket, tehát egyedi alkotásként tömegekhez jutottak el, afféle szórólapként, korabeli "újságként"). Hishikawa Moronobu, Katsukawa Shuncho és végül a mindenki előtt talán jobban ismert Kitagava Utamaro erotikus művei jönnek. A finomabb ábrázolásokkal kezdem (mutatom, hogy mennyire hangsúlyos Utamaro képén a nő nyakszirtje, hogy ez ugyanolyan erotikusnak számított akkor, mint ma a fedetlen mell látványa, olyannyira, hogy a gésák nemcsak az arcukat sminkelték, hanem a tarkójukat is...), és az elég durvákkal fejezem be.



Nagy a felbolydulás a teremben, a hatalmas falloszok és kitekert pózok láttán. Én persze megőrzöm komolyságomat, én már nem kamasz vagyok, akinek ez olyan nagy cucc, úgyhogy könnyen tudom objektív szemmel látni és láttatni a dolgokat. A fiúk is érzik a végére a különbségeket, kezdik kapisgálni, hogy az erotika, a szex, az az ember legtermészetesebb sajátja, és minden kor ezzel másképp bánt, másképp fogadta be, másképp ábrázolta és élte át. Nemcsak a történelmi korok, a társadalmak, hanem az ember maga is. Minden függ a neveltetéstől, a szocializációtól, az egyéni, személyes életúttól...

Öt perccel kicsengetés előtt kórusban könyörögtek, hogy ne legyen vége az órának. Pedig semmi konkrét pornót nem vittem, nem mutattam, amire talán számítottak óra elején. Még gyorsan végignyomtam pár Zichy Mihály-rajzot, de akkor már kicsöngettek rég.


Nem mondom, néhányan zavartan vihogtak az órán, a többség azonban le volt döbbenve. Egyrészt az óra anyagától, ami pedig szerintem teljesen természetes..., másrészt a hallottaktól, és hogy egy kicsit más megvilágításba kerültek az előző órán a művészetekről tanultak, és egyáltalán az egész témának, a szexnek a mibenléte.

Nem tudom, hogy ezért vagy nem ezért, de azóta volt 3 magyaróránk és egyszer sem szóltak be semmilyen obszcén megjegyzést. Tudtam, hogy veszélyes ez a téma, hiszen 15-16 éves kamaszokról, fiúkról van szó, nagyon érzékenyek és még éretlenek, elég nehéz a szexualitást úgy megvitatni velük, hogy ne tévesszen az ember arányt, és nem is biztos, hogy nekem teljesen sikerült.

A többi osztályokból viszont már jelentkeztek diákok, hogy tanárnő, mi is fogunk szexes verset elemezni? :)

20 komment

Címkék: suli

2012.09.08.
18:17

Írta: Manéla

Zúzda

Leült mellém a szeptember, átkarolta a vállam és lejjebb húzta combomon a kis szoknyámat. Akkor hát csapjunk bele, súgta a fülembe és szeretettel jól hátba vágott. Telerakta a zsebemet új kihívásokkal, a hasfalamon átdugta az öklét és megcsavarta a beleimet egy kicsit, hogy érezzem a törődést, azt a bizsergő izgalmat, amely végigmegy a nyelőcsövemtől kezdve, nem is, már a számban kezdődik a meleg nyállal, amikor nagyot nyelek, aztán lecsúszik a gyomromig ez a forrongó izgalom, érezhető pulzálásra bírva a mellizmaimat és a hasizmokat, hogy mielőtt belépek oda, erőt merítve kifújom a levegőt és benyomom egy kicsit ujjaimmal a köldököm alatt a húst, ahol a legjobban lüktet, mintha ezzel enyhíthetnék valamit rajta, hogy aztán a következő pillanatban ne féljek már semmitől, csak érezzem azt a bugyborékoló boldogságot, amikor jöttömre feláll a teremben 38 égetnivalóan rossz kamaszgyerek és tudom, hogy hiába nem tanítottam 21 éve ezt a tárgyat, amit utálnak ezek a szakmunkástanuló kölykök és nagy ívben szarnak rá, és kész harci tárral akarnak kicsinálni, valamiért én most akkor is nagyon, de nagyon szeretem őket, és nem baj, ha nem ülnek egész órán, mint az angyalok, de csillogó szemmel versengenek, ki tudja előbb, amit kérdezek, és már nem az egész osztály, csak egy-két csibész kóstolgat, és az első feszítő buborék a gyomromban akkor pattan szét megkönnyebbülten, amikor együtt nevetünk egy beszóláson, és tudom, hogy nyertem. És nyertek ők is. Gyere csak, szeptember, ülj ide mellém nyugodtan!

5 komment

Címkék: ego munka

2012.09.02.
20:14

Írta: Manéla

Néha valaki

Néha valaki játszik. Olyankor kinyitom az ablakot, könnyed etűdöket sír át az eső valahonnan. Nekitámasztom arcom a rácsnak és beszívom a zenét. Talán egy nő zongorázik. Talán egy idős úr.
Néha valaki nevet. Olyankor oldalra fordítom a fejem és látom a másik ülésen a lányt, ahogy előredől és felnéz a fiúra. Arcán nevetőrózsák. Talán járnak. Talán munkatársak.
Néha valaki siet. Olyankor még jobban lelassítom a lépteimet és örülök, hogy nem szippantott be a rohanás. Talán megérkezem. Talán máshová.
Néha valaki rám néz. Olyankor mosolygok. Talán visszamosolyognak. Talán csodálkoznak.
Néha valaki szeret. Olyankor az időre tapasztom a fülem, és hallgatom, amint illó szavakat suttognak. Talán egyszer. Talán.

2 komment

Címkék: reflexió

2012.09.02.
14:09

Írta: Manéla

Ki legyen?

Akkor most kivel randizzak? A magánnyomozóval vagy a híres zenekar dobosával? A nyomozó aranyosabb és szolid. A dobos meg teli van életenergiával.

3 komment

Címkék: pasik

2012.08.22.
09:40

Írta: Manéla

Ennyi!

Amúgy Lencsi jól leoltotta Tamást. Szombat reggel, amikor készülődtünk elmenni a hétvégére, épp akkor jött haza Lencsi a sátorozásból. Tamás odalépett hozzá és bemutatkozott. Erre ő:

- Ne fáradj! Mire megjegyezném anya új pasijának a nevét, már ki is rúgja őket.

4 komment

Címkék: gyerekszáj

2012.08.21.
10:19

Írta: Manéla

Miért pont én?

Lencsinek volt igaza, amikor azt mondta másfél héttel ezelőtt, hogy ez a pasi nagyon gáz. Pedig akkor még csak naponta 7-szer hívott, mellette elárasztott az SMS-eivel és facebookos üzeneteivel. Aztán a találkozásunk előtti  utolsó négy napban gyakorlatilag egyfolytában a fülemen volt a telefon, csekély 11-12 hívással... Még ekkor sem volt elegem belőle, kíváncsian vártam, milyen lesz újra találkozni vele. Azon mondjuk mosolyogtam, sőt kezdtem kényelmetlenül érezni magam, hogy mennyire fantáziátlan a bókolásban és szédítésben, de ezt akkor még betudtam annak, hogy alig töltöttünk el együtt időt, nem ismer, ezért nem tud személyre szabottan udvarolni, vagy azt gondolja, hogy nekem is az kell, mint sok nőnek, azaz az elárasztásos módszer (te vagy a leggyönyörűbb, nem tudok aludni miattad, köszönöm, hogy létezel, soha nem hiányzott még így senki - ezeket naponta tízszer)

Az együtt töltött három és fél nap pont elég volt, hogy nagyon gyorsan rájöjjek, mennyire taszít Tamás. Az apróságoktól kezdve, hogy pl. nyitott szájjal rágógumizik, vagy ahogyan eszik (gusztustalanul - pl. tenyerébe öntött hántolt napraforgót és betuszkolta a szájába, miközben a szotyi potyogott szerteszéjjel, meg ott fityegett utána is az ajkán, NEEEEE), ahogyan folyamatosan nyomta nekem az idióta szövegeket, amiket a kevésbé szofisztikált féfiak szoktak lökni az olyan nőknek, akik elájulnak a szóvirágoktól (pl. hogy mindig ilyen feleségre vágyott, meg hogy értem bármit megtenne, meg hogy én vagyok az egész kempingben a legszebb nő, soha senki nem volt még ilyen fontos neki etc.), mindezt felváltva azzal, hogy állandóan azt duruzsolta a fülembe, hogy mit csinálna velem a legszívesebben - ami tök jó, ha kölcsönös ez az állandósult gerjedelem, de én néha szerettem volna csak úgy pihenni, napozni, úszkálni stb., szóval lazulni és nem azt hallgatni, hogyan szippantaná be a csiklómat vagy mit csinálna a puncimmal. Elérkeztem arra a pontra, hogy életemben először elkezdtem undorodni a szextől :)  És mindig, de mindig rajtam volt valahol a keze vagy a szája - ami engem zavar társaságban. A szex maga is taszító volt vele, kb. nulla szexuális kultúra, ami az órákig tartó őrült tempójú reszelésben merül ki, és hogy állandóan erőltetni akarta az anált, mindeközben csurgott rám szó szerint róla az izzadság, és sehol nem tudtam úgy hozzáérni, megfogni, megsimogatni, hogy ne csúszott volna el a kezem és ne ráztam volna le egy-egy érintés után a kezemről a vizet, vagy egyszerűen csak odaragadtam hozzá... a feje, arca szex közben, komolyan, olyan ijesztő volt, hogy most is borzadállyal gondolok vissza, és csak egyetlen szó ugrik be róla: sakál. De a legvállalhatatlanabb, hogy amikor elélvez, akkor 1 percig folyamatosan ÜVÖLT. Én is elég hangos vagyok, de ez egyszerűen... kizárt dolog, hogy egy lakáson belül lehessen vele úgy szexelni, hogy bárhol egy másik szobában van valaki, mert ez még a lépcsőházi folyosóra is kihallatszik.

(Miközben írom a posztot, most meg már kifejezetten szerelmes üzeneteket küldözget telefonon, levélben és posztol az facebookjára -  nagyon gyorsan véget kell vetnem ennek).

Egész hétvégén azért egyebeket is megtudtam  tőle róla a fenti kizáró tényezőkön kívül. Az még annyira nem is zavarna, mennyi nője volt, nekem is volt sok pasim. De eleve nem bírom azokat a férfiakat, akik úgy állítják be, hogy előttem minden nőjük szar volt, meg nem szerette őket, a nők sem őt, meg senki nem volt még ilyen kedves vele, meg anyám kínja. Ez gusztustalanabb, mint a szex közben a sakál arc. És megtudtam azt is, milyen prominens emberek az ő jó haverjai, vagy hogy milyen híres emberekkel volt jó kapcsolatban és mekkorákat söröztek vagy vadásztak együtt. Pont leszarom. Meg azt is, hogy milyen modellekkel meg színésznőkkel élt együtt, mert ő akkora májer.

Ja, és a kicsinyes embereket sem bírom. Általában azok ilyenek, akiknek bőven van mit a tejbe aprítaniuk. Igazán nem vagyok egy királylány, és mindig is ragaszkodtam hozzá, hogy ha a partneremmel elmegyek valahová, akkor én fizessem a szállás rám eső részét, és én is fizetek egy-két sört vagy akármit, nemcsak a férfi. De Tamás még egy pohár kólára sem hívott meg, azért ez nagy szarrágás (és nem csóró a pasi, ellenkezőleg: 168 négyzetméteres kalyibában tengődik és tízszer annyit keres, mint én...)

Szóval sok kis dologból gyorsan összeállt a kép, hogy nekem nem kell az ürge. Most már csak az a feladat, hogy ezt kíméletesen és mielőbb a tudomására hozzam, mivel ő meg kurva jól érezte magát és el van ájulva, főleg mert tapasztalta, hogy nagyon kellenék másnak is, és ettől még jobban rám gerjedt. Mindezek mellett volt egy olyan halvány gyanúm, hogy abszolút nem én voltam itt, akire rá van kattanva, hanem egyszerűen most pont én vagyok, akire ráömlesztheti magát. Mert a nagy ostroma mögött egészen világosan kirajzolódott számomra, hogy ez egy teljesen kommersz udvarlás, én sehol nem voltam benne, csak pont kéznél voltam.

Szerencsére a hétvégém még így is isteni volt, a barátaimmal együtt lehettem ismét, rengeteget táncoltam, napoztam (már tejcsokinál is szebb barna vagyok). Azt sajnálom picit, hogy konkrétan két srác is csak az én kedvemért jött el erre a hétvégére a rendezvényre, akikkel így nyilván nem tudtam foglalkozni, sem beszélgetni, mivel nem is csapódtak oda a társaságunkhoz, amikor meglátták, hogy Tamással vagyok. De azért amikor jöttük-mentünk és összefutottam ismerősökkel (kb. 5-600 emberről beszélünk....), akkor mindig hangsúlyoztam a bemutatásnál, hogy Tamás nem a párom, csak aspiráns. Ő ezt jó poénnak vette, azt hitte, csak viccelek és milyen jófej vagyok, hogy ilyen lazán nyomom.

Szóval ebből a kapcsolatból sem lesz semmi, de nem vagyok lelombozva, mert sejthető volt, hogy nem az én színvonalam lesz a pasi. Tiszta gáz a facebookos fala is, semmi, de egyetlen saját kiírás vagy gondolat sincs rajta, hanem csakis ezek a most divatos, nagyon gáz nyálas képek, alatta valami bölcselet vagy szép mondás (barátságról, szerelemről), csodálatos idézetek, viccesnek gondolt feliratos képek, napiszar.com-os akármik.

De hogy én miért vonzom be az utóbbi időben az idiótákat?

6 komment

Címkék: ego pasik

2012.08.20.
20:31

Írta: Manéla

Vállalhatatlan

Ennyire gáz pasim még sosem volt, és most sem lesz.

Szólj hozzá!

Címkék: ego pasik

2012.08.13.
10:59

Írta: Manéla

Érdekes

Nem mondhatnám, hogy nem kapkodom a fejem. Próbálom követni a saját életem történéseit. Érdekes, hogy inkább szereplőnek érzem magam, mint valós résztvevőnek. De azért el vagyok bódulva.

A kellemes nyári kaland Tamással igen gyorsan valami másba kezdett átváltani. Naponta rengeteget beszélünk, négyszer-ötször is hív telefonon, a legrövidebb hívása is negyed óra, közben leveleket is küld, üzeneteket SMS-ben, facebookon... Próbálom tartani vele a ritmust, jólesik ez a figyelem, ez a rajongás, és persze én is vágyom rá. Csak... Csak nekem olyan kevés volt az a két nap vele, azok a pillanatok, órák abban a pár napban, hogy most a szavak, melyekkel kitöltjük a távolságot és a hiányt, kezdenek túlságosan csak szavakká és kevéssé válni számomra.

Nyári kalandot akartam csupán, és nem is vagyok biztos benne, hogy Tamás őrült rohama nem több ennél, csak neki ez van a repertoárjában. Vagy pedig tényleg ennyire lenyűgöztem. Majd hétvégén kiderül, együtt töltünk négy napot. Mindenképpen pozitívum, hogy az én baráti társaságom rendezvényét választotta a kedvemért a következő hétvégére, pedig ugyanakkor az ő egyesületében is nagy rendezvény lesz, és eddig ezt a már hagyományos eseményt mindig velük töltötte...

Amennyire el tudtam engedni magam múltkor vele, és súlytalanul élveztem az együtt töltött időt, most annyira nem tudok feloldódni, mert ésszerűtlen, hogy valaki egy futó találkozás után ennyire ragaszkodjon hozzám.

Az viszont előrelépés, hogy nem érzem terhesnek az áradozásait, a szüntelen telefonjait, SMS-eit, és ez már jó jel. (A családom bezzeg már ki van akadva: "már megint a Tamás??" - sóhajtoznak). Azt sem állíthatom, hogy röpködök tőle; az óvatosságom rettentő sokat fékez rajtam. És szerintem most ez a legokosabb, amit tehetek, még ha nem is tudatos, hanem ösztönös a visszafogottságom. Amiben nem fogom majd vissza magam, ha találkozunk, az a testiség. Az érzelmek várhatnak...

Hiszen még nem is ismerem. A sok beszélgetés dacára sem. Azért persze már nagyon szimpatikus, nagyon jófejnek tűnik. Eleve számomra csodálatos, ha valaki - főleg apaként - egyedül felnevel több gyereket. Neki pedig már van két felnőtt gyereke, akikkel egyedül maradt, amikor azok kicsik voltak. A harmadik gyereke még kicsi, ő viszont az anyjánál nevelkedik. Amit látok, tapasztaltam, hogy Tamás a kislánnyal is sok időt tölt és lenyűgöző a türelme, a nyugalma, ahogyan bánik vele.

Mindezek mellett kicsit frusztrál a társadalmi réteg, ahonnan jön. Ő maga is jómódú, és mind a három volt felesége ugyancsak gazdag családból származott. Én egyszerű közalkalmazottként túlságosan is messze vagyok attól a jóléttől, amelyben Tamás él. Szerencsére eddig nem került felszínre olyan tulajdonsága, amelyből az derülne ki, hogy felvágós vagy nagyzolós lenne, vagy kérkedne a vagyonával, lehetőségeivel. De egy kicsit azért nyomaszt.

Szólj hozzá!

Címkék: ego pasik

2012.08.08.
00:06

Írta: Manéla

Nyári kaland

Ott térdelt előttem az iszapban, a víz a maga jellegzetes éjszakai balatoni hangjával csapdosta a vádlimat. Körülöttem mindenfelé csak csend, nádas, csillagok, a szabadság boldogsága, és a kemping megválasztott szépséghercege éppen lágyan beszívta a klitoriszomat.

Előző nap este a lehető legjobb érzékkel szúrtam ki magamnak Tamást, aki a tízéves kislányával a másnap esti buli technikáját szerelgélte a társalgóban. Bemutatkoztam nekik, és azonnal elhatároztam, hogy nekem ez a pasi kell. Tamás műsorvezető volt még pár éve a Danubiusnál, már a hangja is bugyilerohasztó. És szerencsére az én korosztályom. Nem foglalkoztam vele többet, elvégre a férfi dolga a folytatás. Valószínűleg én is megtetszettem neki, mert másnap egyfolytában a társaságomat kereste, de mindig csak rövid ideig váltottunk pár szót. Délután megválasztották szépséghercegnek, ami csak fokozta a derűmet és a vonzódásomat. Aztán az esti buliban már nem foglalkoztunk mással, csak a tánccal és egymással. Több mint hat órán át zúztam a kemény rockos számokra, szó szerint mindenféle pihenő nélkül, pont az én ízlésemnek való listát állított össze, egy-két lassú szám beiktatásával, ami törvényszerűen hozta magával a fizikai vonzódás elmélyülését.

Fél három körül már csupán két pár ténfergett rajtunk kívül a teremben, és mondtam Tominak, hogy szerintem rekesszük be a bulit. Berekesztettük és lementünk a stégre... Leültünk a padra és végre rendesen csókolózhattunk. Gyorsan ledobtam magamról a kis sortomat meg a bugyimat és lovaglóülésben elhelyezkedtem rajta. Tamás nagyon bepörgött ettől, be kellett fognom a száját, hogy ne keltsünk feltűnést. Mégis csak egy kemping és a csend kellős közepén voltunk... Az első menet után még az ölében maradtam és azonnal folytattuk is, amíg el nem zsibbadt a lábam. Akkor lekászálódtam róla és mondtam, hogy menjünk a lépcsőhöz. A közepén, már a vízben megálltunk, belekapaszkodtam a korlátba és élveztem, ahogy hátulról átölel és belém csúszik... Nem maradtunk így sokáig, mert észrevettem, hogy elemlámpájával körözve közeledik a kemping biztonsági őre... bementünk a Balatonba, jó sokat kellett menni és még mindig csak térdig ért a már jó hűvös víz. Tamás könyörgött, hogy hadd csókolgassa meg a puncimat. Nem akartam, mert este óta megállás nélkül táncoltam, szanaszéjjel izzadtam magam, meg ugye a nyalakodás nem a kedvenc műfajom. De olyan édes volt, ahogy ott álltunk a Balcsi közepén, szemüvegén megcsillant a holdfény, hogy végül beleegyeztem... Csak a hangulat kedvéért. Végtére is nem olyan gyakran esik meg velem, hogy egy szépségverseny győztese térdel előttem a Balatonban, ráadásul még egy hullócsillagot is láttam közben, tiszta giccs... Aztán már fáztam és visszamentünk a stégre, ahol csak ölelt erősen. Végül hajnali négy körül elmentünk aludni, ő a sátrába a kislányához, én az ágyikómba, egy haverral közösen kivett szobába. Már bántam, hogy mégsem a sátrammal mentem a hétvégére...

Másnap, vasárnap háromórányi alvás után keltem és nagyon jól éreztem magam. Élveztem azt, hogy független nő vagyok, hogy jó volt megölelni egy férfit és nem undorodtam tőle. Csak feküdtem kint a napon és mosolyogtam és régen éreztem már magam ennyire jól. Aztán jött Tamás és a kislánya, leültek mellém beszélgetni, és Tomi csak nézett, olyan tekintettel, hogy nem is kellett mondania semmit, de nem is tudott, egész nap nem tudtunk két percet kettesben beszélgetni, mert mindig ott volt velünk Fanni is. Nem bántam, mert legalább kontrollt jelentett a kislány és még így sem eleget. Kimentünk a Balatonra a gumicsónakkal, én feküdtem benne, ők meg tologattak és locsoltak, Tamás simogatta a lábam és csak nézett rám, én meg mosolyogtam, mert jó volt lebegni. Még sosem gumicsónakoztam nyílt vízen, el nem tudtam képzelni, mi jó lehet ebben, pedig az volt. Közben dumáltunk, főleg a kislánnyal, meséltem neki egy csomó mindenről, Tamás ájuldozó tekintettel figyelt. Fannika nehezményezte, hogy én miért nem neveztem be a szépségversenybe, ezen jót nevettem. A kislány teljes komolysággal mondta, hogy pedig szerinte kaptam volna különdíjat. Tamás csak bólogatott, szerinte első díjat, de nyilván ő elfogult ebben a kérdésben, mert a megszerzésemre irányuló törekvéseit nagyon átitatta a nők meghódításának sztereotíp módszere, de hát végül nálam is bevált, bármennyire is tiltakozom, hogy más vagyok a többi nőnél. Végül beleugrottam a vízbe, mert már nagyon szédültem. Fannival szemből belekapaszkodtunk a csónakba és dumáltunk, Tamás meg mögém került és átölelt és... éreztem, hogy nagyon fel van izgulva, és a következő pillanatban már bennem is volt. Iszonyú jó érzés hullámzott végig rajtam, közben fegyelmezni kellett magam és folytattam a társalgást a kislánnyal. Tamás a nyakamba hajtotta a fejét és csak ölelt és mozgott bennem lassan, én meg már annyira kapaszkodtam a csónakba, hogy azt hittem, kiszakítom... A víz nekem éppen csak derékig ért, nem mentünk beljebb Fanni miatt. Körülöttünk tele volt a víz strandolókkal, nem lehetett ezt folytatni, féltem, hogy észreveszik és kitiltanak bennünket. Úgyhogy egy idő után hátrasúgtam, hogy ezt most hagyjuk abba, mert nagy baj lesz.

Utána ártalmatlanul lubickoltunk, csak néztük egymást némán, miközben Fanni csicsergett hozzánk. Gyakorlatilag estig a vízben voltunk, egyszer jöttünk csak ki ebédelni, aztán vissza. Tamás egész nap le sem vette rólam a szemét, ott hasaltunk rá egymással szemben a kis gumicsónakra és néztük egymást. Én azért néztem őt, mert jó volt a tekintetét magamon érezni, jó volt, hogy végre nem undorodom egy pasitól sem fizikailag, sem mentálisan, jó érzés volt, hogy gyönyörű nyári nap van, gondtalanul lebeghetek a vízben, súlytalanul mosolyoghatok egy helyes pasira és semmi bajom a világon. A problémák elhalványultak, ott és akkor nem izgatott semmi más.

Aztán el kellett búcsúzni, mert teljesen más irányban mentünk haza, és természetesen Tamás nem Pesten lakik, hanem 160 kilométerre tőlem. De jó kis nyári kaland volt, gondoltam még vasárnap este is. A távolság majd felissza az iránta érzett sóvárgásomat, és ez így van jól. Szerintem az is marad, egy kellemes nyári kaland, annak dacára, hogy Tamás eléggé belém gabalyodott, legalábbis ez jön le abból, ahányszor telefonál, meg szerelmes versidézeteket küldözget és azt fontolgatja, hogy áthelyezteti magát Pestre (középvezető egy multinál). Én nem rohannék ennyire előre. Érzelmileg nem jelent még annyira sokat, ennél már józanabbul kezelem ezeket a dolgokat. Ráadásul ugye szkeptikus is vagyok, ahányszor egy férfi ilyen hamar ennyire odáig van értem, mert a fele esetben nem igaz, a másik felében meg valami más gyík van. Egyelőre én csak jól érzem így magam, kell nekem egy kis idő, és főleg kell egy rendes randevú, hogy tudjam, milyen is igazából a szex vele...

Szólj hozzá!

Címkék: ego szex pasik

2012.07.20.
00:32

Írta: Manéla

Tök jó

Tök jó most nekem. Ma ölelkeztem a széllel meztelenül, csodálatos érzés volt.

Tegnap itt aludt nálam Marci, második volt férjem. Anyukájával jöttek fel Pestre, mert második exanyósom utazott innen Vas megyébe, és ma este 10-kor jött vissza, és mentek haza az ország másik csücskébe. Így praktikusabb volt, hogy Marci itt aludt. Néztük együtt a Borgiákat, összebújva. Nagyon jó volt. Megérinteni őt, érezni az érintését, az illatát, a szeretetét. Szex semmi nem volt. Én szerettem volna, de Marcinak több esze van, ez kétségtelen. Aztán hajnalig beszélgettünk egymást ölelve, aludtam két órát, és reggel korán keltem.

Este, amikor elköszönt, hosszan álltunk a konyhában összeölelkezve, semmi szexuális töltet, csupán barátian, és úgy belénk hasított, mindkettőnkbe, hogy milyen szar már, hogy annyira jó egy csomó mindenben egymással, és mégsem tudunk együtt élni. Azt mondta, menjünk ki külföldre dolgozni, és ott vegyünk egy kurva nagy házat, ahol elvonulhatunk egymástól, mégis együtt vagyunk. Néha annyira tudom utálni, hogy ennyire nem áll a valóság talaján. (Tuti rögtön olyan gazdag májerek lennénk külföldön, hogy baszott nagy házban lakhatnánk...) Nem baj, így könnyebb volt kituszkolnom az ajtón, mert már kezdtem nagyon elérzékenyülni és fájni, hiszen azért szeretem őt. Le kellene már szakadnom róla érzelmileg. Ja, meg azon röhögtünk szanaszéjjel, hogy mondta, ha akarna sem tudna becsajozni, mert mit mondhatna a nőnek? "48 éves vagyok, az anyámnál lakom egy vidéki kisvárosban, nős vagyok, de külön élek a feleségemtől. Szerinted hányan buknának erre?"

Szóval két órát aludtam, reggel korán keltem, mert egy haverommal mentem nudista strandra. Már kezdek szép tejcsoki lenni. Vadul fújt a meleg szél, ölelkeztem vele (nem a pasival), úsztam a hideg vízben, ittam egy liter sört, szuper volt. Sajnos a haverom 58 éves, nekem nem pálya, bár helyes meg aranyos, és azt hiszem, bejövök neki, mert meghívott mindenre és egész nap társalgott velem, és amikor visszahozott Pestre (ő egy közeli településen lakik),azt mondta, máskor is szívesen elkísér. Jó volt - részemről - kötetlenül csak úgy beszélgetni, nem mint férfival, hanem mint haverral. Sajnos pont úgy feküdt mellettem, hogy többnyire takarásban volt egy másik pasi, olyan harmincas, nekem bejövős testalkattal és fejstruktúrával, aki folyton arrafelé nézett, ahol feküdtem. Aztán ő délután el is ment.

Egy órára rá jött egy levél a társkeresős email-címemre az okostelefonomra valami Dávidtól: "Szia! Ne haragudj, hogy zavarlak a levelemmel. Meg szeretném kérdezni, hogy voltál ma kint X-ben? Mintha téged láttalak volna, én is kint voltam.Nagyon jó idő volt. Még a loveboxról volt meg ez a címed."

Fogalmam sem volt, ki küldhette, mert volt ott kb. 10 szóló pasi a strandon... De kurvára jólesett a májamnak, hogy valaki felismert egy sima arcképről, és meg is jegyzett... Aztán elkezdtem vele levelezni, most is folyamatosan mennek a mailek oda-vissza, pedig már elmúlt éjfél. Kiderült, hogy ő volt a takarásban lévő helyes fickó és azon a társkeresőn (ahol nem vagyok aktív már kb. 3 hónapja), nem is írt nekem, mivel hogy fiatalabb, mint amit megadtam kritériumot, de szimpi volt neki, hogy naturista partnert keresek és kiírta a mailcímemet. Ennyi, most egyelőre dumálunk, helyes srác, 35 éves, a rendvédelmi szerveknél dolgozik, de ez titok. Lehet hogy kezdek majd vele valamit, ha mást nem, ilyen szabadidőpartnernek, hogy együtt mászkálni ide-oda, meg strandolni, ha már ennyire tetszem neki... Esetleg szexelni, amikor már nagyon nem bírok magammal. (Már nagyon nem bírok magammal.)

Közben egy másik tag a tágabb baráti társaságomból is elkezdett érdeklődni irányomban, ő ráadásul pont a korosztályom, kicsit idősebb, 45 éves, olyan kis magának való, csendes, nem nagyon tud lázba hozni. Bár már láttunk cserebogarat, ugye. Jövő hétvégén egy társaságban leszünk egy kempingben, ahová az én kedvemért jön el (de nem alszunk egy sátorban vagy ilyesmi), majd meglátom, milyen vele közelebbről dumálni, táncolni, de ha akkor is meghalok az unalomtól, akkor hanyagolom.

Mindenesetre most, hogy nem erőlködöm és nem keresek senkit, hanem csak úgy elvagyok, sokkal jobb minden, nincs semminek súlya, és pont leszarom, hogy mi lesz. Oké, valami jó szex azért már jöhetne.

Szólj hozzá!

Címkék: ego pasik

2012.07.07.
01:08

Írta: Manéla

Nyugi van

Amikor Robit likvidáltam, rögtön megkönnyebbültem. Elmúlt az a nyomasztó érzés, mely az ismerkedésünk, találkozásaink közben nehezedett rám. Aztán leveleztem még pár pasival, de újra azonnal letepert a letargia. Rájöttem, hogy azért, mert most abszolút nem vagyok érdekelt semmiféle kapcsolatban. Úgyhogy felfüggesztettem minden kommunikációt az "udvarlóimmal" és most nagyon jól érzem magam. Csak a szex hiányzik... De az nagyon.

Közben egy tuti jó hétvégét töltöttem a barátaimmal az egyik kedvenc kempingemben, ahová egy fiatal sráccal mentem, haveri alapon csak (mondjuk ezt neki nem árultam el). Először úgy volt, hogy Robival megyek ide, de mivel őt kirúgtam, az utolsó pillanatban szükségem volt egy sofőrre, és gyorsan írtam Daninak, akivel már hónapok óta más csatornán levelezgettünk, de mindig halogattam a találkozást. Mivel a srác folyton mellettem volt, meg csak velem táncolt az esti buliban is, mindenki azt hitte, a pasim. Rohadtul nem érdekelt, ki mit gondolt, vagy ha igen, akkor olyan értelemben, hogy hadd találgassanak csak, mit eszik rajtam egy 29 éves fiú. És habár egy picinke sátorban aludtunk, és éreztem, milyen nagy neki... nem volt szex, mert egyrészt valamiért elveszítettem a fiatal férfiak iránti szexuális késztetésemet, másrészt annyira pici volt a sátor, hogy feküdni is alig lehetett benne, nemhogy virgonckodni. Én meg elég mozgékony vagyok szex közben... Szerintem életemben először mondtam nemet egy helyes, izmos pasinak, akivel együtt aludtam meztelenül és egész éjjel nekem nyomódott a szépséges meredező szerszámja... Danit sajnáltam, és mondtam neki, hogy ne haragudjon, de nem tudok ilyen szűk helyen, nagyon feszélyez, hogy csöndben kell lenni a többiek miatt (körben karnyújtásnyira minden barátom másik sátrakban), de majd kárpótolom. Basszer, még sosem hitegettem férfit, miért most kezdtem el hazudozni? Amúgy ha elmúlik a férfiundorom, lehet hogy mégis megtartom szeretőnek, mert komolyabbat egyelőre úgysem akarok. De nem, ez nem jó, a fiatal srácokkal nem tudok olyan felszabadult lenni szex közben, mint egy negyvenessel.

Pasifronton tehát most pihenek - pihennék, ha hagynák, ezért jobbára csak röhögök már. Bámulatos, hogy most, amikor nem érdekelnek, megtalálnak mindenhol. Van olyan, aki még talán be is jönne, ha nem irtóznék mentálisan a férfiaktól. De a többi része valami hihetetlen fazon. És a facebookon írnak rám, tök ismeretlenül. Az egyik, nem tréfálok, valami cirkuszos pasi. Ilyen karakterről utoljára talán Karinthynál olvastam. Azt hittem, kihalt ez a faj. A másik egy yacht- és moteltulajdonos az Adrián, és minden szívbaj nélkül meghívott magához egy hétre. Finoman céloztam rá, hogy nem is ismerem: "Ha egyszer összefutunk X-ben, akkor beszélgethetünk". Erre megbántódott, hogy nem tetszik nekem. Kénytelen voltam határozottabb hangnemet megütni és megírtam neki, hogy "Nem tudom, hogy tetszenél-e, mert csak homályos fotóid vannak fent. Ezenkívül abszolút nem is ismerlek és közös ismerősünk sincs, akinél leinformálhatnálak. Jövő héten lent leszek X-ben. Ha összefutunk, szívesen beszélgetek veled és majd meglátom, elfogadom-e a meghívásodat. De vadidegen férfiakhoz nem megyek el egy hétre külföldre, ez egy vicc".

Elkezdtem múltkor kigyűjtögetni a társkeresőn a legidiótább férfi nickneveket 40 és 56 év között, hadd röhögjünk együtt, de beleuntam, annyira elszomorított az a színvonal. Csak ízelítőül: "Maci keresi Nyusziját", "Puncikarbantartó", "Megértő Lélek", "Pinanyaló". A kedvenceim azok a negyvenes-ötvenesek, akik valamilyen fiúnak nevezik magukat (Mókusfiú, Mackófiú, Rafiboy, Vidám Srác, Motoros Fiú). Egyébként a nők sem különbek, minden harmadik negyvenes nő vagy tündérke, angyalka, démon, boszi, vagy álom, boldogság, cica, lady, édes stb. elő-, utótagú névvel illeti magát.

Ma este meg ülök a trolimegállóban, várom a közlekedési eszközt, hogy mennék vásárolni, erre lefékez mellettem egy nagy piros merdzsó, ömlik ki belőle valami Váradi Roma Café-szerű zeneféleség és kiszól nekem a kigyúrt fazon valamit vigyorogva, hogy elvihet-e. És néz. És vár. Várjál, bazmeg. Nem tudom, mi vonzó lehetett bennem, amikor már két napja meg kellett volna mosnom a hajamat, és azért halogatom, mert pont most kell festeni is, és ahhoz ki kell zsírosítani. Éppen hajfestékért mentem egyébként. Igen, este 10-kor, mert azt reméltem, hogy addigra nem lesz olyan hőség. De simán megdöglöttem a trikómban meg a forrónadrágomban. Na, most ez a pacák mennyire lehetett igényes, ha gondolkodás nélkül felszedett volna egy vadidegen lepukkant nőt a buszmegállóból? Borzasztó. Ennél már csak az lett volna rosszabb, ha papucsban lettem volna.

A kedvenceim ma a kéményseprők voltak. Manapság már nem olyan szilveszteri kártyanaptáron mosolygós kéményseprők járnak ám. És nem sepernek kéményt. Még keféjük sincs... Amíg az egyik vésővel és kalapáccsal kiszabadította a kéményajtót, ami a legutóbbi csempézéskor múltkor le lett festve, ezért beragadt, a másik a papírokat töltögette a kezével, miközben a mellbimbóimat nézte a szemével. A hőségre való tekintettel nem vagyok hajlandó ugyanis melltartót venni.

Imádom, hogy független vagyok. Imádom a nyugalmat a lakásban. Nem veszekedtem ezer éve senkivel. Nem is sírtam már mióta. Kivéve a megható történéseket átélve, de az más.

8 komment

Címkék: ego pasik

2012.06.19.
11:15

Írta: Manéla

Rename

Amikor vasárnap este Lencsi megtudta, mi történt, a kezébe vette a telefonomat, és megkérdezte, hogy kitörölje-e Robit a névjegyzékből. Dehogyis! Ha véletlenül fel merészelne hívni, akkor tudjam, ki az. Erre a kislányom azt mondta, hogy akkor átírja a nevét, ő is ezt szokta.

Azóta, ha kezdek elszomorodni, mindig kinyitom az üzenetek mappát, és kis időre elfelejtem, mennyire hánynom kell, mert akkorát vigyorgok, amikor meglátom a küldő nevét: "Csicska faszfej"

4 komment

Címkék: pasik

2012.06.17.
19:23

Írta: Manéla

A kis hamis

Olálá. Az élet szépen megoldotta a problémáimat. Alig jöttem el ma este Robitól, ő máris két nővel is sajnáltatja magát a társkeresőn, hogy milyen egyedül van, és mennyire elege van ebből. Meg hogy "Hiányzik az oldalbordám és nem tudok meglenni nélküle!!Nélküled" - írta levélben az egyiknek, akivel már egy hete szépen ellevelezget, rajong a hátam mögött. Legalábbis Robi azt hiszi. És készséggel találkozik vele egy kellemes kis estére. Ejnye, hát mégis csak jó ötlet volt csapdát állítani, még ha piszkos dolog is. Mire jók a barátnők, akik ugyancsak regisztrálva vannak ott.... Hogy mérges vagyok-e? Abszolút nem. Csak kicsit szúr a gyomrom, hogy igazából akkor ki a jó francban bízhatok meg ezek után? Az már nem is izgat, hogyan magyarázom meg a barátaimnak, hogy le fogom szedni a facebookon a kapcsolati állapotomat. Ki nem szarja le. Minden csoda három napig tart.

Pasit nem akarok látni mostanában, az tuti.

Na, felhívtam és mézesmázosan a következőket mondtam neki: "Szia édes. Ki vagy rúgva. Azért jó volt veled. Puszi, szia". És letettem.

12 komment

Címkék: ego pasik

2012.06.17.
12:20

Írta: Manéla

Agyramenés

Azt hiszem, egy kicsit elhamarkodott volt felvállalni ezt a kapcsolatot. Még csak tizenhat órája tartózkodom a házában, de már az agyamra megy. Mindent háromszor kell elmondani neki, mire felfogja. Vagy még akkor sem. Például, hogy dolgozom, kábé még kétnapi munkám van a regénnyel. Erre háromórányi munka után ideáll a hátam mögé és kérdezi, hogy végeztem már? Mehetünk sétálni? Nem, édesem, még folyamatosan dolgozom. De hát látom, hogy már kevés van hátra! - jegyzi meg. Mert ő olyan sok fordítást csinált már (még Office-a sincs, sőt azt sem tudja, mi az...), hogy jobban tudja, mennyi idő nekem még X oldal. És ha nem pattanok fel, hogy vele foglalkozzam, akkor meg van sértődve, hogy a munkám fontosabb... És még pár ilyen apróság.

Tegnap kicsit bosszúsan értem a találkozási pontra, mert 25 percet kellett várnom a villamosra, amivel 24 megállót zötyögtem, 40 percen keresztül, és elfelejtettem ásványvizet tenni a táskámba, ki voltam tikkadva. Kérdezte, mi a bajom, mondtam, hogy csak feszült vagyok, mert sokat kellett állni a megállóban és szomjas vagyok. De csak nem indította be a kocsit, hanem kérdezi, hogy menjünk-e sétálni. Ne menjünk, édes, hanem menjünk haza hozzád, mert szomjas vagyok. De nem mentünk, hanem megálltunk valahol giroszt venni, éppen elfogyott a rizs, várni kellett, ezért addig elmentünk tojást venni, aztán visszamentünk a giroszoshoz, álltunk a negyven fokban még húsz percet, mert addigra meg pont sokan kerültek elénk a sorban. Kicsit nem volt jókedvem, és Robi firtatta, hogy mi a bajom. Megnyugtattam, hogy semmi, csak szomjas vagyok és szeretnék már nyugiban kiülni az udvarán, vacsorázni és inni egy ásványvizet.

De még útban hazafelé kétszer megkérdezte, mi a bajom, mert csendben ültem csak, és addigra már úgy felhúztam az agyam, hogy ötödször elmondtam neki, hogy ugyanaz, mint az előbb, szakadjunk le a témáról. Erre azt mondja, hogy milyen dühös vagyok. Nem voltam dühös, ha dühös vagyok, akkor nem ülök nyugiban és nem iszom csendben az ásványvizemet. De hiába hívtam fel erre a tényre figyelmét, ragaszkodott hozzá, hogy dühös vagyok (csendben ültem és néztem ki a fejemből....). Ismét megkértem, hogy ne rugózzunk ezen, lazítsunk el, és akkor mindjárt rendben lesz minden, nem leszek már szomjas, élvezem a természet hangjait, csak ilyenkor szeretek csendben lenni, amíg el nem múlik a feszültségem, de ha hússzor rákérdez mégis, akkor már nekem is sok. De akarta tudni, mi a bajom, és elismételtem, hogy 25 percet kellett állnom a kurva melegben, és sokáig döcögött a villamos, mire beért a végállomásra, és utána még autókáztunk hozzá, meg előtte vártunk a kajára. Egy koszos, lepattant helyen, de ezt már megtartottam magamnak. Erre azt mondta emelt hangon, hogy nehogy ne bírjak már ki 40 perc utazást, amikor neki kocsival fél óra elmenni hozzám.... És ha így hisztizek, inkább máskor eljön értem kocsival. Azt hittem, lerúgom a székről (addigra már tényleg dühös voltam). De visszafogtam magam és halkan csak annyit mondtam, hogy nem a 40 perc utazás volt sok, hanem az egész együtt, hogy annyit kellett várni, de eddigre már én is untam, hogy századszor mondom el, és jogosan háborodik fel, hogy hisztizek 40 perc villamosozástól :))))))) Már majdnem röhögtem. Aztán még éjjelig legalább háromszor vagy négyszer visszatért a témára, hogy én hű, de milyen dühös voltam és ilyenkor hogy be van szarva tőlem. Megpróbáltam neki elmagyarázni az ingerült és a dühös fogalmak közötti különbséget, mindannyiszor az mondta, hogy oké, érti, de aztán megint újból előrángatta a témát. Akkor már annyira ki voltam akadva, hogy majdnem felálltam és hazamentem. De inkább ráhagytam, és azon gondolkoztam, hogy fogok én ebből kimászni úgy, hogy ne csináljak hülyét magamból az összes barátom előtt, akik már úgy tudják, hogy ő a párom.

Aztán még éjjel kiakasztottuk egymást a bölcsességekről alkotott ellentétes véleményünkkel. Ő szeret ilyen bölcs idézeteket mondogatni, írogatni, én pedig mondtam, hogy nekem az ilyesmi nem fekszik, mert szerintem minden élethelyzet más, az adott szituáció és a benne résztvevők viselkedése, személyisége határozza meg, hogyan kell, lehet cselekedni, ezért a bölcsességek nem igazán követhető életmutatások. Erre rohadtul kiakadt, hogy nincs igazam. Mondtam szelíden, hogy ez nem olyan, hogy valakinek igaza lenne, vagy nem, hanem egyszerűen én nem szeretem a bölcsességeket. Ja, az egész úgy kezdődött, hogy valamit sérelmezett, hogy mit hogyan csinálok, és beidéztem neki az egyik kedvenc bölcsességét: "Gondolj arra, hogy ha valakinek valami gondja van veled, az az ő gondja." Rá akartam mutatni, hogy ez akkor rá is igaz, ha velem baja van, az az ő baja. Igazából én ezt abszolút nem így gondolom, egy kurva nagy marhaság, és így akartam finoman az orra alá dörgölni, hogy ezek a bölcseletek csak jól hangzó frázisok. De rohadtul berágott, hogy én mindent kiforgatok, úgy alakítom a beszélgetést, ahogy nekem tetszik....... :) Én meg ráhagytam, mert addigra már totál szarul éreztem magam, eljutottam arra a pontra, hogy beláttam, abszolút más az értékrendünk és a felfogásunk, de főleg a fogalmi rendszerünk.

Azért nem olyan vészes, mert számításba kell vennem, hogy én is most totál feszült idegállapotban vagyok és mindenre érzékeny. Ettől függetlenül a pasi az agyamra megy.

Nem is tudok rajta kiigazodni. Mert vegyük a szexet. Állandóan bújik hozzám, simogat, csókolgat, ami szuper. Ettől rögtön feláll a farka, és elkezdünk szexelni, ami még jobb. Hú, nagyon jó! Aztán pihenünk és kezdődik elölről. És el van ájulva magától, meg tőlem, hogy milyen szűk vagyok, ez őrjítő (amúgy nem, teljesen átlagos vagyok), és hogy vele még sosem volt ilyen, nem ismer magára, hogy folyton kíván és ennyiszer feláll neki. De utána meg panaszkodik, hogy nem hagyom pihenni. Én!! Vagy hogy megint felhúztam! Én! Amikor ő matat rajtam folyton, taperol, csókolgat, simogat, ölelget. Mit tehetek én arról, hogy bejövök neki ennyire? Reggel fél ötkor is arra ébredtem, hogy megkívánt és bár szívesebben aludtam volna, mert ma dolgoznom kell, hajlottam én is egy kis mókára. Aztán megint aludtunk, és amikor újra felébredtünk hétkor, én bújtam oda hozzá, csak úgy, jó reggelt öleléssel, erre mondja, hogy ő nem bír ám ennyit, de aztán amikor arrébb akartam gurulni, megcsókolt és ismét ettől tettre kész lett és nem engedett el, hanem újra... Megint kicsit később a kávémmal odaültem mellé, hogy most már megyek dolgozni, milyen kár, hogy dolgoznom kell, mert egész nap csak... Erre totál kiakadt, hogy milyen pasijaim voltak nekem, akik állandóan csak tudtak? Biztos a fiatal fiúkhoz vagyok hozzászokva, és ő öreg már ehhez és már fáj a heréje. Jól van, nyugi, csitítottam, én csak azt akartam ezzel kifejezni, hogy szívesebben lennék veled, mint a laptop mellett. Amúgy is ő hősködött, hogy ő bármennyit bír, és amikor mondtam neki (még múlt héten), hogy majd meglátjuk, melyikünk bírja tovább, torka szakadtából hahotázott. Szóval most a kis kiakadása után mondtam neki, hogy OK., nem akarom én őt kizsigerelni, majd akkor szeretkezünk, amikor neki jó, már készen áll rá, nem akarok én ebből problémát, és nem akarom, hogy fájdalmai legyenek. Erre magához húzott, hogy jól van na, elkezdett simogatni, megfogta a fenekem és hörgött egyet, hogy nem igaz már... ugyanis megint állt neki. Ránéztem kérdőn, hogy akkor most szabad vagy nem szabad... Nyilván megint szexeltünk, és isten bizony nem én izgattam fel... De ebből megint az lesz, hogy én nem hagyom békén. Le is ment az alagsorba aludni, mert ott hűvös van, én itt fent dolgozom már 9 óra óta, ő még alszik. Illetve az előbb feljött, hogy hallja, hogy motoszkálok (vizet melegítettem a 3in1-hez), biztos unatkozom. Nem unatkozom, dehogy, dolgozom, tudod!

Szóval meg kell egymást jobban ismerni, kipuhatolni, kinek mi mit jelent, főleg a fogalmi jelentések, mert ezekből irtó nagy félreértések lehetnek és ilyen súrlódások.

Mindenesetre, amikor szexelünk, akkor imádom őt, de amikor nem, akkor nagyon nehezen viselem a közelségét, a dolgait, hogy állandóan rajtam csüng, és ez nem jó jel.

Most kelt fel, és négy perc alatt háromszor kérdezte meg, hogy haladok.

1 komment

Címkék: ego pasik

2012.06.15.
22:01

Írta: Manéla

Nyiff

Spoiler! Lelkizés jön, aki nem bírja, nézzen be később.

Lencsi ballagásáról kijövet hangosan létszámellenőrzést tartottam: 1 tesó, 2 tesó, 3 tesó, első volt férj, második volt férj, első anyós, második anyós... Sógorom meg is jegyezte nevetve, hogy tudok élni, minden ballagásra plusz egy volt férj. Míra jövőre ballag a gimiből, na, addig nem akarok még egy harmadik exférjet. Ja, az is vicces volt, amikor mindkét exanyósom itt ült a szobámban, és mindegyiket anyukának szólítottam :) Nagyon szerencsés vagyok, hogy mindegyik anyósom csodálatos ember.

Én meg annyira fel voltam pörögve egész nap az előkészületektől, meg hogy minden rendben legyen, még öt percre sem ültem le reggel óta. És amikor megjött az első volt férjem, a másodikkal éppen a konyhában beszélgettem, és be akartam mutatni őket egymásnak: "Ti ismeritek már egymást?" Mindketten két másodpercig elhűlten néztek rám, aztán szakadtak a nevetéstől, de folyt a könnyük is. Hát kb. 10 éve ismerik egymást, és évente többször is találkoztak eddig is... Na, ennyire hülye és zaklatott voltam, hogy a két exemet most akartam összeismertetni. Már csak Robi hiányzott a brancsból, de őt még nem akartam ekkora családi összejövetelre elhívni, ízléstelen is lett volna Marcival, és az anyukájával szemben is, akit nagyon megviselt, hogy szétmentünk. Most is annyira megölelt és a könnyeivel küszködött, hogy nem vagyunk már együtt a fiával, és azt mondta, reméli, hogy még, majd lesz ez másképp...

És én is sajnálom. Minden héten találkozom Marcival, amikor jön fel Pestre, és most is, hogy itt voltak, együtt a családommal, nagyon fájt a szívem, hogy nem tudunk mi együtt létezni. Kár értünk! Marci nagyon különleges, csodálatos ember, kár hogy nem lehet vele együtt élni (anyukája ezt ugyanúgy tudja és "megsínyli"). Na, mindegy, és természetesen valószínűleg én is eléggé nehéz természet vagyok a lobbanékonyságommal. Marcival most már mindig is ilyen meghitt és szeretetteljes lesz a kapcsolatunk, és jó megölelni, összeölelkezni találkozáskor, búcsúzáskor, meg csak úgy beszélgetés közben. Nem szexuális célzattal, hanem barátként, illetve nem is barátként, annál ez több, olyan két emberként, akik nagyon szeretik egymást, rettentő sok mindent megcsináltak és végigcsináltak együtt, ismerik a másik minden ezredmilliméternyi mozdulatait... soha senki nem fog olyan közel kerülni hozzám, mint Marci. Most már például a válásunkon is tudunk viccelődni, ez elég pikáns, viszont nagyon szívmelengető érzés, hogy annyira egymásban tudunk létezni lelkileg, érzelmileg. Késő este aztán fel is hívott, miután visszaértek vidékre, mert aggódott értem, látta, milyen hajszolt vagyok, elég sokat fogytam, és azt mondta, hogy olyan jó nő vagyok, ne rontsam el (azzal, hogy nem eszem rendesen és cigizek). Igaza van teljesen - múltkori fotómon, pont Robival, valami iszonyú vékony a karom, még én is elborzadok, ha nézem.

Nem tudom, most miért érzékenyültem el ennyire. Talán, mert Robinál nem érzek ilyen jellegű lelki kapcsolódást. Talán túl korán jött ez az egész... Azt hiszem, nem nagyon rokkannék bele, ha most mégsem jönne össze vele. Mindamellett Robi fantasztikus ember, fizikailag, külsőre nagyon bejön nekem, a pozitív életszemlélete kifejezetten üdítő most számomra és közelít az enyémhez, a dolgossága, tenni akarása és tenni tudása pedig minden tiszteletemet kivívja. De... De nem tudom, valami hiányzik. Lehet hogy semmi, illetve nem belőle hiányzik, hanem nekem kell most egy kicsit ellazítanom és hagyni, hogy hadd szeressen, és akkor majd én is feloldódom és tudom őt szeretni. Igen, az hiányzik, hogy tudjak úgy szeretni, mint Marcit és B. mint Bajnokot. Az hiányzik, hogy úgy megborzongjon a mellkasom, vér toluljon a fülembe, vigyorogjak, mint egy idióta, amikor meglátom, hogy sms-t küldött, vagy üzenetet írt, vagy telefonon hív, szóval ha csak megjelenik az a karaktersorozat bármilyen kijelzőmön, hogy "Robi", vagy meglátom jönni felém... De egyelőre semmi.

Ma is beszaladt szolgálat után hozzám, de csak egy órát "engedélyeztem" neki a társaságomban eltölteni, mert nagyon kell dolgoznom, és inkább most húzok bele, hogy holnap este elmehessek hozzá, nála maradjak reggelig és együtt aludhassunk el. Ez az ő kívánsága, én most abszolút nem vágyom ilyesmikre. De azért jólesett, hogy itt volt a mosolygós természetével, azzal az édes odafigyelésével és beszélgettünk kicsit, meg csókolóztunk sokat. Rádumált, hogy vigyem a munkámat magammal holnap, és vasárnap dolgozzam ott nála a fordításon, és ő is elfoglalja magát, csinálja a kerítést, meg füvet nyír, ilyesmi.

Mivel továbbra is lehangolt vagyok, Robi még mindig azt hiszi, hogy egy szelíd, halk szavú teremtéssel hozta össze a sors. De az is lehet különben, hogy pont azért vagyok olyan nyugodt vele, mert nem érzem a tétjét a dolognak, és nem igazán izgat, hogy mi lesz, illetve jó hatással van rám, jólesik Robi derűje és rajongása. Már azt is elintézte, hogy júliusban szabit kapjon azon a héten, amikor megyek Lencsivel kempingezni a barátaim közé, és ő is jön velünk.

3 komment

Címkék: ego pasik

2012.06.13.
23:18

Írta: Manéla

Status quo

Nincs mit tenni, akárhogy nézem, Robit kénytelen vagyok a megosztott első helyre tenni Marci és B. mint Bajnok mellé. Mindjárt megsajnálom magam :) Na, jó, az első helyen csak akkor maradhat, ha ez a minőség legalább fél évig ilyen lesz. Marcival még tíz év után is csúcs volt... És ezért övé az abszolút 1. hely.

Szóval nem találok szavakat, annyira csodálatos volt. Én azt hittem, hogy ezt már nem lehet fokozni, mármint a szexet. Most sem volt kedvem elmenni a randira, főleg így meló után. Igaz, ma nagyon korán végeztem, és már déli fél 12-kor találkoztunk. De totál fenntartásokkal néztem a dolgok elébe. Mit mondjak, ekkora meglepetésben még talán sosem volt részem szexileg. És ami ennél is hízelgőbb, hogy ő még jobban meglepődött tőlem :)

Ja, az külön jó pont Robinak, hogy vett nekem ribizlilevet vagy mit, mert hogy az jó az alacsony vérnyomásra :)) (mert nekem nagyon az van, és ezt megjegyezte). Aztán este eljött velem és Mírával a Tescóba nagybevásárolni, segített hazahozni a cuccokat (kocsival). És totál elaléltam, mert minden polc előtt megállt és megcsókolt, vagy csak megölelgetett, vagy magához húzott és nyünnyögött valamit sugárzó tekintettel.

És Robi facebookja: "Kapcsolatban, párja: Manéla" :)

2 komment

Címkék: ego szex pasik

2012.06.11.
17:18

Írta: Manéla

Hm

Robi inaktiválta magát a társkeresőn.

5 komment

Címkék: pasik

2012.06.10.
08:45

Írta: Manéla

Kezdek feloldódni

A Blahán találkoztunk szombat délután, a hosszú szárú gladiátorsarumban mentem és a kis kockás rakott minimben, meg piros trikóban. Benyomtunk egy jeges fagyit a Mekiben, a hangulatom is kábé olyan fagyos volt. Szegény Robit nagyon sajnáltam, hogy annyira érdektelenül viselkedtem. Sajnos már éreztem a kezdődő migrént is, és a nyomasztó, fülledt meleg, a belváros hektikája csak olaj volt a tűzre. Ráadásul rohadtul semmi kedvem nem volt randizni, beszélgetni, nagyon szar volt a hangulatom és ezt nem is titkoltam.

De Robi nagyon édes volt, olyan aranyos pofákat tud vágni, hogy muszáj megesnie a szívnek rajta. Aztán négy óra körül elindultunk a borderes talira egy közeli sörözőbe. Robi nem szólt semmit, hogy elcipelem a barátaim közé, mármint nem volt kifogása ellene, sőt nagyon készségesnek mutatkozott. Útközben rohadtul imponált neki, hogy megnéztek az emberek, büszkén kihúzta magát és meg-megszorongatta a kezem, amikor pl. egy csapat fiatal fiú elismerően füttyögött az egyik teraszétteremből. Robi verbálisan is kifejezésre juttatta, hogy ez neki mennyire megdobja a hiúságát. Kezdtem is feloldódni.

A sörözőben már ott voltak a többiek, majdnem mindenki, és bemutattam Robit, hogy ő a "barátjelöltem". Szerintem tök jót eldumáltunk, röhögcséltünk, időnként felmentünk az utcaszintre cigizni. Amikor első alkalommal tettük ezt, Robit lent hagytam az asztalnál beszélgetni a nem dohányosokkal. Fent cigi közben pedig mondták a csajok, Teja is, hogy Robi kurva jó pasi :) Hát szerintem is! Mindenesetre a véleményük sokat számít nekem, és kezdtem feloldódni. Mariann még azt is megjegyezte, hogy tényleg totál rám figyel Robi, minden mozdulatával, meg ahogy néz rám!! Hát ez jó hír :) Fetisa is le volt döbbenve: "Tényleg nem a cicidet nézi. És az még oké, de másét sem!!" Szóval feldobtak a lányok egy kicsit, azért az jó érzés, ha leszbi nőcik szerint jó a pasi :)

Az ismét tetszett, hogy Robi nem szólt meg a cigiért, sőt amikor legközelebb mentek fel a csajok, mondta, hogy tartsak velük nyugodtan. Igazság szerint én nem akartam túl sokat dohányozni, mert eleve kezdődött a migrénem, meg hát azért nem dohányzó randipartner mellett igyekszem nem cigizni a randi alatt, vagy csak minimálisan. De Robi még fel is jött aztán, odaállt a hátam mögé és hátulról átölelt, ez annyira kurva jó érzés volt, így beszélgettünk ott a csajokkal, elfoglalva a járdát. A következő bagószünetnél Robi is kért egyet, elég vicces volt a kezében a vékony cigim. A talin Robi szinte végig csak ült ott mellettem csendben, szorongatta a kezem a pad alatt, vagy simogatta a karomat, nem is sztorizott vagy ilyesmi. Amikor Pisti valami apropóból elmondott egy Majakovszkij-verset, akkor csatlakozott hozzá nagy lelkesen egy sorral, kicsit ledöbbentem! És lecsapott a vikinges könyvre, amit Teja hozott vissza nekem, hogy majd ugye adok neki is kölcsön könyveket, hogy fejlődjön...

Később elbúcsúztunk, olyan hat körül talán, és elindultunk Csepelre. Nekem addigra már kurvára migrénem volt. Majdnem telehánytam a kocsit, nem tudtam megszólalni. Erre fel mit csinált Robi? Na, mit?? Levitt kocsival a Dunapartra, leültetett egy padra, a hátam mögé állt és huszonöt percen keresztül masszírozta a fejemet, miközben én félhalott állapotban és üveges tekintettel bámultam a Dunát meg a vadkacsákat. Nem tudom, hogy a masszírozástól vagy a víz, a fák megnyugtató látványától lettem-e jobban, vagy a ténytől, hogy valaki ennyire gondoskodik rólam, mindenesetre tompult az érgörcs, és utasítottam Robit, hogy most már üljön le mellém a padra. Annyira kócos voltam a fejmasszázstól, hogy kb. úgy nézhettem ki, mint egy idióta, aki most szökött meg a pszichiátriáról. Totál leszartam. Kezdtem feloldódni.

Egymást átölelve bámultuk tovább a Dunát és a vadkacsákat. Közben valamiről dumált, de őszintén szólva, fogalmam sincs, miről. Simogatta a kezem, aztán meg is csókolt, amiből nagyon gyorsan csókolózás lett. Ott szorongattam azokat a kurva széles és izmos vállait, és nem akartam elhinni, hogy tényleg én ülök ott a padon egy aranyos és mégis jó pasival. Időnként abbahagytuk a csókolózást és néztük tovább a Dunát, Robi beszélt valamiről. Annyira édesen tud az arcával nyomatékosítani, hogy kezdtem elcsöpögni a vonzódástól, ezért gyorsan elrendeltem, hogy kezdjen esni az eső.

Az eső elől a közeli étterembe sétáltunk, már amúgy is éhesek voltunk. Nagyon ízléses, kulturált hely volt, a fedett teraszra ültünk ki. Mivel bazi szélesek voltak az asztalok, nem egymással szemben, hanem egymás mellé ültünk le, de Robi rögtön felém fordult és a kezemet szorongatta. Többször is csak úgy néztünk egymás szemébe percekig, némán. Komolyan, ha ezt filmen látom, röhögök... Így is majdnem röhögtem, mert eszembe jutott, hogy ennek biztos kurva szívás lesz a vége. Robi iszonyú aranyos volt, egyszerűen nem értem, miért. Olyan rajongó tekintettel nézett rám, hogy szinte éreztem, ahogy beszippant magába a lénye. Egy dugásért nem kellene ennyi és ilyen energiát befektetni, ráadásul nagyon is ösztönösnek és őszintének tűntek a mozdulatai, az arcjátéka, meg minden. Tökre tetszett, hogy pl. ahogy ült ott felém fordulva, én egyszer csak megfogtam a jobb kezemmel az ő jobb karját és odahajtottam a fejem a vállára. De még le sem hajtottam a fejem, ő már fordult is el úgy, hogy nekem a lehető legkényelmesebb fekvés essen a vállán, és odafészkelődött hozzám. Hát ezt már tényleg nem hiszem el, hogy ennyire, ilyen félmozdulatból érezte, tudta, mit szeretnék, és még örömmel játszótárs is volt benne. Szóval kezdtem feloldódni.

Egyszer becsúsztattam az inge ujja alá a kezemet a vastag karjára, erre befeszítette a bicepszét. Jaj, csak ezt ne! Mondtam, hogy ez nem szép látvány egy nőnek, de kérte, hogy fogjam meg, hát a kedvéért megtapogattam a kősziklákat. De nekem jobban tetszik egy férfi kar úgy natúre, és nemigen vagyok oda az ilyen macsós megnyilvánulásokért, hogy izmot ugrasztani. Kétségtelenül kurva izmos, és szereti is ezt mutogatni, ez nekem nem annyira bejövős. Mesélt történeteket olyan helyzetekről, amikor a puszta megjelenésével meghunyászkodásra késztetett egy háromfős társaságot, akik meg akarták verni a barátját. Ezen egy cseppet sem csodálkoztam, már ahogy elmutogatta azt a mozdulatot, hogy lendült a banda felé, hát abban annyi erő volt, hogy én is beszartam volna. Csak vajon mennyire lehet agresszív a hétköznapokban? A lobbanékony természete nem keveri-e zűrös helyzetekbe, és nem üt-e túl hirtelen, ha felbosszantják? Rákérdeztem, de azt mondta, hogy már régen verekedett, és igyekszik csillapítani az indulatain, már nem olyan hirtelen. Nem igazán nyugodtam meg!

Egyszerűen nem is tudom összeegyeztetni a macsós megnyilvánulásait azzal az ábrándos rajongással, ahogyan velem foglalkozik. Bármit mondtam, azonnal katonásan engedelmeskedett és a kedvemben járt, zokszó nélkül, készségesen, mégsem pitizve vagy papucs módon.

Amikor kihozták a vacsorát, kérte, hogy hadd üljön szembe velem az asztalhoz, amíg eszik. Így messze került tőlem, de legalább láthattam. És szép látvány volt. Olyan élvezettel evett, olyan elragadtatással, ahogyan csókol is, és szemernyi kétségem sincs felőle, hogy igazat mondott, amikor azt állította csütörtökön, hogy abszolút nem aggódik, hogy majd gond lenne a szexszel, ha eljutunk addig. Csak néztem és totál vegyes érzések kavarogtak bennem. Egyrészt nagyon jól éreztem magam, fürödtem a figyelmében, a szeretetteljes tekintetében, a gondoskodó, szerető mozdulataiban, élveztem a gyönyörű látványt, amelyet nyújtott ő maga, istenem,egy igazi, férfias férfi, akiből majd kirobban a tesztoszteron, hátborzongató... Másrészt végtelenül szomorú lettem, hogy sajnos kurvára nagy szívás lesz vele, mert tuti beleszeretek, és ha ő nem, akkor mi lesz? Nem akarok SOHA TÖBBET annyi fájdalmat, mint amiket átéltem B mint Bajnokkal és Marcival.

Robi viszont nem hülye, és ahogy így evés közben néha rajta maradt a tekintetem, egyszer csak azt mondta: "én is". Hát tudod, inkább nem kérdeztem meg, mit ő is :)

Vacsora után visszaült mellém, kicsit még beszélgettünk, jobban mondva ő beszélt, mert én olyan fáradt voltam, hogy meg sem tudtam mukkanni. Mondott mindenféléket, hogy milyen szuper, hogy ennyire szelíd vagyok - itt azért megjegyeztem, hogy abszolúte nem, csak kimerült -, és hogy mennyire kell ez neki, ez a tekintet, ahogy ránézek... és a megnyugtató hangom. Meg abból a kevésből, amit magamról elmondtam, meg a megjelenésemből látszik, mennyire temperamentumos vagyok, és húh, ebből mi lesz, ha két ilyen lendületes ember összejön... Mármint milyen jó lesz. Az én ízlésemnek egy kicsit túl sokat beszél arról, hogy mi lesz velünk, meg hogy ő mennyire komolyan gondolja, én inkább hagynám, hogy történjenek a dolgok, aztán meglátjuk, mi lesz. És szerinte az is milyen klassz, hogy olyan sokat tud tőlem tanulni, mert milyen okos vagyok, és az is fontos neki, hogy ilyen hiper-szuper kategóriás nő vagyok, mármint kinézetre - itt azért szerényen elmosolyodtam, mert ez nyilván túlzás, de azért nem tiltakoztam, gondoljon, amit akar :) És hogy nem tudja ezt elhinni, túl szép, hogy igaz legyen. Hát, Robi, tudnék erről mesélni.... De nem meséltem.

Olyan tíz óra körül visszamentünk a kocsijához, a kavicsos út közepén megálltunk csókolózni, miközben legalább 500 béka giccsesen kuruttyolt a hátunk mögött. Ezúttal valamivel hevesebbre sikeredett a smárolás, és Robi belehörögte a fülembe, hogy menjünk el egy kicsit hozzá. Na, hát rögtön ki is bontakoztam az ölelésből, és megróttam, hogy ne legyen már hülye. Erre megint olyan édes pofákat vágva bocsánatot kért. Kicsit nem lehet szexelni, csak nagyon, rohadtul, és majd ha úgy jön ki a lépés, ki is szipolyozom, az hétszentség. Most migrénem volt, kimerült voltam, nyűgös is, ráadásul úgy éreztem, hogy annyira jó volt ez a nap, hogy szeretném ezt az érzést, ezeket a pillanatokat, ízeket, grimaszokat, tekinteteket egy kicsit ízlelgetni magamban, mielőtt továbblépünk.

Beletörődött, de azért egyikünk sem tudta megállni, hogy ne ölelkezzünk, csókolózzunk még egy kicsit, pedig már esett az eső is. Végül már csak hozzábújva álltam ott, csak úgy, hogy szívjam magamba a lényét, az érzést, hogy most jó vele, és elfelejtsem a fenntartásaimat, hogy nem is akarok szeretni, nem szabad, nem akarok!! És ekkor Robi azt mondta rekedten: "Pedig szeretni fogsz. És én is téged."

Faszomba már, hogy az embernek egy nyugodt kételkedő szabad gondolata sem lehet :)


5 komment

Címkék: ego pasik

2012.06.09.
11:19

Írta: Manéla

Lehangolva

Ma du. kettőtől egész nap és este Robival leszek, és nekem ABSZOLÚT semmi kedvem az egészhez. Egyszerűen nem értem.

Annyira temperamentumos a pasi, annyira már azt tervezgeti, mi lesz velünk, és nekem ez most túl gyors, túl hirtelen, túl sok, túl fárasztó. Pedig Robi nagyon tetszik, ezzel nincs gond. Én, aki egyébként olyan energikus és pörgős vagyok, és mindig mások táplálkoznak a derűmből és erőmből, most legszívesebben csak egyedül lennék, jó nagy csenddel körülvéve.

Milyen randi lesz ez így, hogy ennyire le vagyok hangolva?

2 komment

Címkék: ego