2006.04.16.
10:42

Írta: Manéla

Költözködés

Az egész lakás olyan fejreállós, mint egy költözködés kellős közepén.

Igaz, költözködés kellős közepén vagyunk, hehehe. Pedig azt hittem, múlt héten már végeztem mindennel, már csak a fekete hullazsákokból kell szétosztani a polcaimra Marci könyveit - de nem volt annyi hely. A lakásban található apró kamráról nem is beszélve, ahová jó háziasszony módjára egymás hegyére-hátára bedobáltam mindent. Persze kellett volna minap a legaljáról a rózsaszín-fehér boxcipőm, de csak a balost tudtam kiráncigálni, és akkor kezdett rám dőlni a torony.

Ha nem lennék olyan iszonyú lusta és rendetlen nőszemély , pluszban gyűjtögető, aki mindenféle kis dobozokat, limlomokat, szóval mindent őrizget, ahol csak lehet, könnyebb lenne. De szerencsére periódikusan rám tör a jókislány szerepe... Tegnap egy gyors délelőtti húsvéti bevásárlás után futottam egy még gyorsabb kört az Ikeában, felhívtam jó barátomat, Lacit, tud-e segíteni a bazi nagy kocsijával, a profi fúrógépével, meg a temérdek szabadidejével. Tudott!

Mivel Marci elutazott két napra, Laci jött segíteni és délután el is mentünk polcokat venni. Aztán itthon egyszerre pakolásztam, tejfölös csülkös bableveset főztem jó sok répával, kisütöttem egy tucat fokhagymás csirkecombot, miközben kábeleket húzkodtam, polcokat mostam, könyveket tornyoztam, cipőket válogattam - és természetesen a hányingerrel kísért migrénem mellett már miért ne most jött volna meg a menzeszem, persze, hadd legyek még hisztis is.

De szerencsére nem lettem, hanem csak idétlen, és mindenen kacarásztam - pl. előrántottam az akkus csavarhúzót a hátam mögül, mint Ripley hadnagy a fegyverét a nyolcadik utasban és tüzeltem - hihihi. Egyébként gyanús ez nekem, hogy az utóbbi két hónapban iszonyú sokat nevetek önfeledten, ennyire azért nem szoktam vidám lenni (maradj így, maradj így, lécci, jókedv!!).

Szóval 2-3 köbméternyi kamracucc - Marci nyílvesszői, cipői, iratai, elnyűtt pulcsijai, görkorija, anyámkínja és a mi összes kinőtt téli korcsolyánk (mert a gyerekek nőnek, ezek már csak ilyenek), csizmácskánk, irdatlan mennyiségű hátizsákunk alkotta hegyen átgázolva, rajta ülve a gyerekszobában egyfolytában röhécseltem. Találtam Marci cuccai között egy bankrablós (szeménél kivágott) fekete símaszkot, hatalmas színes pompommal a tetején - felvettem, és azzal ijesztgettem Lacit. Nem ijedt meg.

2 komment

Címkék: hétköznapok barát

A bejegyzés trackback címe:

https://manela.blog.hu/api/trackback/id/tr735610155

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

35222 2010.06.05. 00:48:40

Nyílvesszői?! :D Gitározik, nyilazik és haikut szaval, nem semmi faszi. :)

117278 2010.06.05. 12:12:04

Nem, bizony!