2006.07.21.
18:00

Írta: Manéla

Randi előtt

Annyira más tud lenni, csak állok egy szál bugyiban a szekrény előtt, a hasamban izgalmas nyomás, ujjammal végigpengetem a vállfákat, a vállfákon megsuhanó ruhákat, behunyt szemmel is tudnám őket, az újakat is, hogy melyik mihez való és kihez való, és belebújok az egyik könnyű szoknyámba, a szoknyával együtt a kezem is lecsúsztatom a csípőmre, nézem magam a tükörben, a nőt, aki vagyok, aki leszek, kezemmel kosarat tartok a mellemnek, majd leengedem, és elrévülten nézem a szép formákat, sosem sminkelem magam, most sem, csak összeszűkült szemmel és önelégült mosollyal nyúlok a habkönnyű felsőért, rásimul a csípőmre, de nem, ennél többet akarok magamból, kis csomóba kötve felhúzom köldököm fölé a selymet, igen, ez az... látszik a vékony derekam, a lágyan gömbölyű csípőm, a szép barna bőröm, önszerelmesen nézem magam, hátramegyek az ablakig, majd vissza, lépdelek a tükör felé, nézem a járásom, egy izom az ölemben megremeg a várakozástól, izzad a talpam, nyomot hagy a parkettán, féloldalt eltűzöm a hajam, a nő vagyok, aki tetszik, aki kell, akire vágynak, nincs fájdalom, csak összeszűkült szemem van és a dacos szám, és megcsörren a telefon, "itt vagyok", és elönti arcomat a vér, és belebújok hátul pántos cipőmbe, és felveszem a napszemüvegem, és csúfondárosan magamra mosolygok, és kilépek az ajtón, és ringó csípővel a forró aszfalton a forró ölemmel, és bámulnak, igen, nézzetek, és beszállok mellé, és szeretem magam, és szeress. Csak most. Csak egy kicsit.

Szólj hozzá!

Címkék: nők reflexió vonzódás

A bejegyzés trackback címe:

https://manela.blog.hu/api/trackback/id/tr735610206

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.