2006.08.16.
10:38

Írta: Manéla

Celia

Mostanában minden éjjel úgy alszom el, hogy elnyúlok az ágyon, mint egy béka, Marci odahúzza a forgószéket mellém, és gitározik. Halkan énekel közben. Ma hajnali utolsó emlékfoszlány, hogy Balassi versét játssza, a Celiát.

Két szemem világa, életem csillaga,
szívem, szerelmem, lelkem,
Kinek módján, nevén, szaván, szép termetén
jut eszembe énnekem
Régi nagy szerelmem, ki lőn nagy keservem,
végy szerelmedbe engem!

Reménlett jóm, kincsem, mi örömmel hintsem
én ez árva éltemet?
Ki csak terajtad áll s nálad nélkül halál,
csak tűled vár kegyelmet?
Hogyha utálod azt, ki téged néz s virraszt
s magánál inkább szeret!


Szólj hozzá!

Címkék: gitár hétköznapok

A bejegyzés trackback címe:

https://manela.blog.hu/api/trackback/id/tr765610212

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.