2006.08.29.
19:22

Írta: Manéla

Bezzeg

Már összegöbörödve vackolódok félálomban, amikor Marci átmászik rajtam keresztül a helyére, közben megpuszilja az arcomat, nyakszirtemet, megsimítja a homlokomat, a vállamat.

- Aranyos kis Manka - mondja lágyan. - Milyen édesen szundikál! - Erre szétáradó mosollyal fúrom magam a párnába.

- Áhá - folytatja, s már hallom a huncutságot a hangjában. - Még aranyosabb! Ilyenkor milyen kis aranyos - négykézlábra ereszkedik mellém, arca egészen közel hozzám, szinte hallom, amikor arcvonásait szétfeszíti a kaján vigyor. - Bezzeg amikor hajigálja a tányérokat, a poharakat, és engem szidalmaz!

Hát lehet röhögve aludni, kérem szépen?!

Szólj hozzá!

Címkék: vicces hétköznapok

A bejegyzés trackback címe:

https://manela.blog.hu/api/trackback/id/tr535610220

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.