2006.08.29.
12:00

Írta: Manéla

Holdfogyatkozás bugyi nélkül

Míg Marci hajnalban az ágyam mellett Hazel O'Connor egyetlen lírai számát gitározta-énekelte az Üvegtörőkből, elméláztam. A szomorú dallamról eszembe jutott egy néhány évvel ezelőtti ködös november este.

 

Házibuliba mentünk.

Veszett hideg volt, de én fehér ultraminiszoknyában cidriztem. Nem volt rajtam bugyi, csak egy vékony nylonharisnya, melynek varrása minden lépésnél, mozdulatnál keresztbe simított a puncimon.

Egész éjjel bizseregtem a titok és az anyag hűvös érintése-csúszkálása miatt. Ültem a magas bárszéken, mosolyogva csicseregtem az emberekkel, közben hevesen vert a szívem, hogy nem tudják. Pasim kivételével, mert neki megsúgtam.

De Marci aznap nem bulizott. Bevonult rögtön egy félreeső szobába, ahol talált egy gitárt, és azon játszott. Én ültem előtte a parkettán és hallgattam. Néha elvegyültem a vendégek között, de nem tudtam senkire figyelni igazán, legszívesebben vele lettem volna, belebújtam volna a zenébe.

És akkor jött a holdfogyatkozás, kikönyököltünk az ablakba, és én nem emlékszem a foltokból és az újra felfénylő korongból semmire, csak a hátam mögül kiszűrődő mélabús pengetésre.

A harisnyám aznap hajnalban széttépve végezte, és még sokáig feküdtünk úgy a cafrangokban összekulcsolódva.

Szólj hozzá!

Címkék: gitár szex nosztalgia hétköznapok

A bejegyzés trackback címe:

https://manela.blog.hu/api/trackback/id/tr615610217

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.