2012.08.13.
10:59

Írta: Manéla

Érdekes

Nem mondhatnám, hogy nem kapkodom a fejem. Próbálom követni a saját életem történéseit. Érdekes, hogy inkább szereplőnek érzem magam, mint valós résztvevőnek. De azért el vagyok bódulva.

A kellemes nyári kaland Tamással igen gyorsan valami másba kezdett átváltani. Naponta rengeteget beszélünk, négyszer-ötször is hív telefonon, a legrövidebb hívása is negyed óra, közben leveleket is küld, üzeneteket SMS-ben, facebookon... Próbálom tartani vele a ritmust, jólesik ez a figyelem, ez a rajongás, és persze én is vágyom rá. Csak... Csak nekem olyan kevés volt az a két nap vele, azok a pillanatok, órák abban a pár napban, hogy most a szavak, melyekkel kitöltjük a távolságot és a hiányt, kezdenek túlságosan csak szavakká és kevéssé válni számomra.

Nyári kalandot akartam csupán, és nem is vagyok biztos benne, hogy Tamás őrült rohama nem több ennél, csak neki ez van a repertoárjában. Vagy pedig tényleg ennyire lenyűgöztem. Majd hétvégén kiderül, együtt töltünk négy napot. Mindenképpen pozitívum, hogy az én baráti társaságom rendezvényét választotta a kedvemért a következő hétvégére, pedig ugyanakkor az ő egyesületében is nagy rendezvény lesz, és eddig ezt a már hagyományos eseményt mindig velük töltötte...

Amennyire el tudtam engedni magam múltkor vele, és súlytalanul élveztem az együtt töltött időt, most annyira nem tudok feloldódni, mert ésszerűtlen, hogy valaki egy futó találkozás után ennyire ragaszkodjon hozzám.

Az viszont előrelépés, hogy nem érzem terhesnek az áradozásait, a szüntelen telefonjait, SMS-eit, és ez már jó jel. (A családom bezzeg már ki van akadva: "már megint a Tamás??" - sóhajtoznak). Azt sem állíthatom, hogy röpködök tőle; az óvatosságom rettentő sokat fékez rajtam. És szerintem most ez a legokosabb, amit tehetek, még ha nem is tudatos, hanem ösztönös a visszafogottságom. Amiben nem fogom majd vissza magam, ha találkozunk, az a testiség. Az érzelmek várhatnak...

Hiszen még nem is ismerem. A sok beszélgetés dacára sem. Azért persze már nagyon szimpatikus, nagyon jófejnek tűnik. Eleve számomra csodálatos, ha valaki - főleg apaként - egyedül felnevel több gyereket. Neki pedig már van két felnőtt gyereke, akikkel egyedül maradt, amikor azok kicsik voltak. A harmadik gyereke még kicsi, ő viszont az anyjánál nevelkedik. Amit látok, tapasztaltam, hogy Tamás a kislánnyal is sok időt tölt és lenyűgöző a türelme, a nyugalma, ahogyan bánik vele.

Mindezek mellett kicsit frusztrál a társadalmi réteg, ahonnan jön. Ő maga is jómódú, és mind a három volt felesége ugyancsak gazdag családból származott. Én egyszerű közalkalmazottként túlságosan is messze vagyok attól a jóléttől, amelyben Tamás él. Szerencsére eddig nem került felszínre olyan tulajdonsága, amelyből az derülne ki, hogy felvágós vagy nagyzolós lenne, vagy kérkedne a vagyonával, lehetőségeivel. De egy kicsit azért nyomaszt.

Szólj hozzá!

Címkék: ego pasik

A bejegyzés trackback címe:

https://manela.blog.hu/api/trackback/id/tr935634522

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.